Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG. 191 nem, mert még a törvényhozás sem hozhatna jogszerűen oly törvényt, mellyel a magyar állampolgárság ily elismerését hatálytalaníthatná, feltéve tudniillik, hogy e döntés esetleg a trianoni békeszerződés alaptörvényszerű rendelkezéseit sértené. Igaz ugyan, hogy a közigazgatási eljárás keretében hozott határozatoknak, perenkívüli eljárásról lévén szó, nincs anyagi jogerejük, legalább is az irodalomban eddig megnyilvánult felfogás szerint. Feltéve, hogy ez így van akkor sem vonhatja azonban vissza a miniszter a már elismert állampolgárságot, mert annak megadása bírói jellegű mérlegelés eredményeként jött létre, határozatát ő maga nem másíthatja meg és nem magánjogi jellegű jogviszony állván fenn, a határozat egyszerű visszavonása egyébként is elképzelhetetlen. De vegyünk egy másik példát. Kineveznek egy állami tisztviselőt valamely állásba. Ezt a tisztviselőt később az arra illetékes szerv magasabb állásba kívánja kinevezni azért, mert munkájával különösen meg van elégedve. Névcsere folytán azonban más tisztviselőt neveznek ki. Vájjon érvénytelen lenne-e ennek a tisztviselőnek a kinevezése. Nyilvánvaló, hogy nem volna az s a kinevezésnek esetleges hatálytalanításából folyó igényét e tisztviselő a közigazgatási bíróságnál érvényesíthetné. Erezzük, hogy a magyar állampolgárság meg-, vagy meg nem létének a kérdésében is az utolsó szó tulajdonképen a közigazgatási bíróságot, illetve egy hasonló hatáskörrel biró alkotmány bíróságot illetné meg, s ha ilyen szerv döntene e kérdésben, az így keletkező döntés jogérvényességéhez nem is férhetne kétség. De vegyünk még egy példát már csak azon szempont megvilágítása végett is, vájjon a törvénnyel szemben annak rendelkezéseinek félretételével keletkezett döntés jogérvényes-e. Gondoljunk a polgári bíróságok ítéleteire. Ha bíró az alkalmazandó jogszabályt nem ismeri fel, vagy helytelenül alkalmazza, vagy nem odavaló jogszabályt alkalmaz, vagy végül az ítélethozatalnál bármi formában téved, e tévedés csak a rendes perorvoslati eljárás keretében lesz orvosolható s ha e perorvoslatok eredménytelenül igénybe vették, vagy elmaradtak a kimondott téves tartalmú ítélet többé hatályon kívül nem helyezhető, legfeljebb a bíró ellen fegyelmi eljárás folytatható le, amely kártérítést eredményezhet. Az ítélet, mint állami aktus tehát nyilvánvalóan téves volta dacára sem lesz hatályon kívül helyezhető, sem 'maga a bíróság, sem pedig más fórum által. Más a helyzet a büntető eljárás keretében, ahol a jogegységi perorvoslat útján bármikor vizsgálható az, hogy a bíróság megsértette-e a törvényt, s ha ez megállapítást nyert, e megállapítás a konkrét ügyre is visszahat. Ily jogkövetkezmény beálltát azonban a törvénynek külön ki kell mondania. Mindebből megállapítható, hogy oly esetben, amikor illetékes hatóság, törvény által biztosított jogánál fogva közjogi jellegű kérdésében határozatot hoz, akkor — különösen bírómérlegelés jellegű eseteknél — a döntés megtámadhatatlanná válik annak alaki jogerőre emelkedésével tekintet nélkül arra, hogy tartalma téves-e, vagy sem. Kell tehát, hogy ugyanez a megállapítás álljon szókra az esetekre is, amikor a község a törvénynél fogva határkörébe utalt illetőségi kérdésben állást foglal, erről bizonyítványt szolgáltat ki, s e határozata ellen kellő időben jogorvoslatot senki sem jelent be. Ha ez nem így lenne, akkor a már megszerzett községi illetőség és állampolgárság évszázadokra visszamenőlesr bármikor vitássá lenne tehető. Hogy ez így van, az kitűnik az új községi törvény szövegéből is, amely szabályozza a rendes jogorvoslatokat, azok előterjesztési idejét, az újrafelvételi, de sehol sem tartalmaz oly intézkedést, amely szerint a törvényellenes, vagy téves határozat az újrafelvételi eljárás keretén kívül megváltoztatható lenne. Nem indokolatlan e helyen felhívni a figyelmet az u. n. közérdekű jogorvoslatokra, amelyek szintén csak meghatározott időn belül használhatók s amelyek célja épen törvénysértés elkerülése. Ilyen jog-