Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

190 DR. HABERMANN GUSZTÁV egy meghatározott egyén személyében való fennállása facto concludente következik, mily hatály tulajdonítható. Véleményünk szerint oly esetben, amikor a községi elöljárósághoz intézett kérelem alapján, a község képviselőtestülete előzetes vizsgálat alapján, bárminő terjedelmű és tartalmú legyen is e vizsgálat, a fennálló községi illetőségről bizonyítványt állít ki, és ezzel a maga részéről a belügyminiszter hatáskörébe nem utalt esetben a községi illetőség fennállását elismeri, az egyén minden alakiság nélkül és jogérvényesen megszerezte a magyar állampolgárságot, s ennek megléte szempontjából továbbmenő vizsgálatnak nem lehet helye. Oly esetben, amikor a községi elöljáróság állított ki illetőségi bibizonyítványt anélkül, hogy a fél kérelme elbírálás végett a községi képviselőtestület elé került volna, e bizonyítvány ugyanolyan erejűnek tekintendő, mint a szabályszerűen kiállított bizonyítvány. Ugyanis az illetőségi törvény nem tesz különbséget községi elöljáróság és képviselőtestület között és így szigorúan véve a belügyminiszteri hivatkozott rendeletek többet mondanak, mint a törvény, már pedig ily esetben e rendeletek érvényessége is vizsgálat tárgyává lenne teendő. Ugy vélem, hogy e vizsgálat az 1869. évi IV. t. c. 19. §-a értelmében annak a megállapításával végződne, hogy e miniszteri körrendeletek a törvénnyel szemben eltérés esetén hatálytalanok. S végül ezért is teljes jogerejűnek kell tekintenünk e községi illetőségi bizonyítványokat, mert a fél nem is tudhatja, hogy a bizonyítvány a község belső funktióját illetőleg mi módon keletkezett azt vizsgálni véleményünk szerint nem is köteles és így legalább is mindaddig, amíg az ily tartalmú bizonyítvány szabályszerű módon nem hatálytalaníttatik községi illetősége vitássá nem tehető. Nem kerülte el figyelmünket az a bírói gyakorlat, amely szerint a községi elöljáróság által kiállított községi illetőségi bizonyítvány nem jelenti az illetőség elismerését, amely szerint az ilyen nem érvényes és a községi illetőség későbbi tagadásba vétele esetén annak megléte újból vizsgálandó. Ennek dacára fenn kell tartanunk azonban azt a véleményünket, hogy ha a községi elöljáróság bizonyítványa a községi illetőség fennállásának igazolása szempontjából nem is joghatályos, addag amíg e bizonyítvány adatai kétségbe vonva nincsenek, azok valóknak veendők és azok alapján a magyar állampolgárság automatikus beállása is bekövetkezett. A bizonyítványok tartalmi valóságának későbbi kétségbevonása járhat a bírói gyakorlat szerint azzal az eredménnyel, hogy a bizonyítványt hatályon kívül helyezik, ez azonban csak a községi illetőség kérdésére fog kihatni, de nem a magyar állampolgárság megszerzésére is. A községi illetőségi bizonyítványok jogérvényességének vizsgálata egyébként elvezet bennünket annak a kérdésnek a megvizsgálásához is, hogy állami hatóságnak közjogi kérdésben kiállított bizonyítványa, illetve az abban tanúsított magatartás tehető-e újabb megfontolás tárgyává és ha igen, minő körülmények között. Vessünk fel először néhány példát. Tegyük fel, hogy valaki folyamodik a magyar állampolgárság elismeréséért és a miniszter tévesen vizsgálván meg az előfeltételek fennforgását a magyar állampolgárság fennállását megállapítja és erről a szabályszerű állampolgársági okmányt kiszolgáltatja. Megtámadható-e ez az intézkedés kiáltal és minő eredménnyel ? Miután a magyar állampolgárság fenn-, vagy fenn nem állásának kérdésében első és utolsó fokon a belügyminiszter hivatott eljárni s intézkedése ellen jogorvoslatnak helye nincs, azt hiszem a döntés utólag többé vitássá nem tehető. Ezzel szemben azonban ténykedéseiért felelős lévén, e felelőssége keretében esetleg ténykedéseiért a parlament által felelősségre vonható lesz. Ez azonban nem helyezheti hatályon kívül a már elismert állampolgárságot. A miniszter felelősségének megállapítása tehát legfellebb eljárásának elítélését vonhatja maga után, de egyebet