Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG. 189 illetőségi támpont hijján rendőri beutalás alapján nyert községi illetőséget" . . . stb. Ezen átirat szövege — úgy véljük — magyarázatra nem szorul. A régi állampolgársági törvény 19. §-a szerint továbbá; „mindaddig, amíg idegen honosságuk be nem bizonyíttatik magyar állampolgároknak tekintendők, akik a magyar korona országai területén születtek", továbbá a ü.500/1921. M. E. sz. rendelet 21. §-a értelmében „akiknek állandó lakhelye Magyarországnak a trianoni békeszerződés alapján megállapított területén van, annak illetékes megállapításáig, hogy magyar állampolgárságuk a békeszerződés értelmében megváltozott e vagy sem, a hatósági eljárások során ideiglenesen továbbra is magyar állampolgároknak kell tekinteni." Nagyon sok esetben megtörtént már most az, hogy a községek a fél kérelmére illetőségi bizonyítványt állítottak ki, melynek birtokában a fél magát a magyar állampolgársága felől biztonságban érezte. Ily bizonyítványt a békeszerződés életbeléptetése után is nagyszámban állítottak ki és miután e bizonyítványok egyformán annak megállapítását tartalmazzák, hogy a fél már a békeszerződés életbeléptetésekor az illető községben illetőséggel birt, egy ily bizonyítvány megszerzése a magyar állampolgárságnak a békeszerződés szerinti megszerzését látszik igazolni. Az már most a kérdés, hogy mily joghatálya lehet az ily módon kiállított illetőségi bizonyítványoknak, ha azt külföldi nyerné el. Megjegyzem olyan magyarázat is elfogadható, amely a községi illetőségnek a most ismertetett állampolgársági vélelem alapján pusztán elbirtoklás útján való megszerzését is lehetőnek tartja. Ha ugyanis figyelemmel vagyunk arra, hogy az illetőségi törvény 10. §-a szerint a régi községet elhagyó és új községbe települő négy évi helybenlakás és községi adófizetés után adott esetben, ha a község a törvény 9. §-a a, b, c, pontjai alapján ellene kifogást nem emelt, megszerzi automatikusan az illető község illetőségét, akkor e községbeli illetőségűnek volt tekintendő és a békeszerződés szerint vélelmezett állampolgársága valóságossá vált, tekintet nélkül arra, hogy a község a fennálló illetőséget bizonyítvány kiállítása, vagy más módon elismerte-e. De különösen áll ez akkor, ha a községi illetőség megszerzését a község facto concludente azáltal ismerte el, hogy pl. az elszegényedett ilyen lakosát eltartotta, helyette betegségi, illetve gyógykezeltetési költséget fizetett, vagy oly ügyben, amelyben csak a községi illetőség fennállása alapján birt illetőséggel eljárt, illetve más községnek megállapított illetéktelensége után a kérdéses ügyet elbírálásban részesítette. Mielőtt a községeknek ezt a facto concludente elismerési tényével, illetve a községek által az állampolgárság védelmezése alapján kiállított községi illetőségi bizonyítványoknak jogérvényessége és hatálya kérdésével behatóbban foglalkoznánk, át kell tekintenünk röviden a községi illetőség megállapítása tekintetében a községeket megillető hatáskört is. Az illetőségről szóló törvény 17. és 18. §-a községi illetőség fennforgása, illetve a község kötelékébe való felvétel felett való döntéssel a községeket bízta meg. Bár a 584/1879. számú belügyminiszteri körrendelet az illetőségi törvény meghozatalát és életbeléptetését megelőzte, az az intézkedése, mely szerint az illetőségi kérdésekben való döntés a képviselőtestület hatáskörébe tartozik mégis élő jog, mert egyrészt e rendelet mindezideig nem vesztette hatályát, másrészt annak rendelkezéseit e vonatkozásban a belügyminiszter 10.434/1904. számú körrendeletében megismételte. Ezt az álláspontot foglalja el a bíró gyakorlat is. Ezen a helyzeten tárgyalt kérdésünk szempontjából semmit sem változtatott az 1922. évi XVII. t. c. 24. §-a. Ezek előrebocsátása után vizsgálnunk kell, hogy a községek által kiállított azon illetőségi bizonyítványoknak, amelyek a községi illetőségnek valamely mai magyarországi községben már 1921. évi június hó 26. napján való meglétét igazolják és e napot követően kerültek kiállításra, továbbá a községek oly ténykedésének, amelyből a községi illetőségnek