Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

182 DR. HABERMANN GUSZTÁV azok állampolgárságát, akik magyar állampolgároknak nem tekinthetők kimondván, hogy „mindazok a személyek, akiknek illetősége (pertenenza) oly területen van, amely azelőtt a volt osztrák-magyar monarchia területéhez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak az államipolgárságát szerzi meg, amely az emiitett területen az állami főhatalmat gyakorolja". Rendelkezik a törvény 62. §. a Cseh—Szlovák köztársaság, valamint a Szerb Horváth Szlovén királyság javára statuált kivételről is, mely szerint e két állam területén lakók csak az esetben szerzik meg az ottani állampolgárságot, ha 1910. évi január hó 1 napját megelőzően ott már községi illetőséggel bírtak, ellenesetben a régi illetőségi helyükön akkoriban állami főhatalmat gyakorlott állam polgárai lettek. A békeszerződés rendelkezései által teremtett helyzet nem volt ismeretlen a magyar történelemben. Az osztrák magyar kiegyezést követő időben szintén felmerült a magyar állampolgárság rendezésének a kérdése és ezt a kérdést ugyancsak nemzetközi szerződés szabályozta. Az a joghelyzet, amely ezt az időt az állampolgársági kérdésekben jellemezte, nagyban hasonlított a békeszerződések utáni állapotokhoz. Sajnos ezen idő és az ebben keletkezett döntések mégsem szolgálhatnak a mai helyzet értelmezésénél segítségül, mert míg az osztrák magyar viszony rendezésénél barátságos megállapodásról és államközösségről lévén szó, az állampolgárság kérdése szükségképen nem bírt nagy jelentőségei, addig ma más a helyzet. Az 1870. évi állapot ezenkívül még abban is különbözik a mai helyzettől, hogy akkor az állampolgárság kérdésének tisztázását éppen a magyar állam szorgalmazta nemzeti önállóságának kiteljesítésére törekedvén, viszont az osztrák államszervek nem tulajdonítottak e kérdésnek különösebb jelentőséget, mert az ott uralkodó nézet szerint az osztrák magyar viszony sajátos jellegéből folyóan a birodalom területén egységes állampolgárság fennállását vélték megállapíthatónak. Azonban az akkori magyar törekvések indokoltságát mi sem bizonyíthatta jobban mint az, hogy a békeszerződések által teremtett helyzet nem utolsó sorban a most érintett osztrák felfogásnak és annak is tulajdonítható, hogy a magyar állampolgárság a nemzetközi szerződésekben nem került kidomborításra, továbbá annak a tudatlanságnak, amely a szerződést diktáló hatalmak államférfiainak személyében a magyar viszonyok tekintetében észlelhető volt. Mindezeknek volt azután egyik jelentős eredménye az, hogy a magyar állampolgárság megállapítását a községi illetőség fennforgásától tették függővé anélkül, hogy a községi illetőségnek hazánkban fennálló szabályait ismerték volna. A szerződés szövegezésénél — értve itt a trianoni békeszerződést — a szövetséges és társult hatalmak a már előbb megkötött Saint Germain en Laye-i békeszerződésből indultak ki és a községi illetőség fogalmát változatlanul átvették. Mielőtt azonban a békeszerződés ezen illetőségi fogalmával részletesebben foglalkoznánk, ki kell térnünk arra, hogy a békeszerződés természetesen nem a legyőzött, hanem a győző államok érdekeinek biztosítására létesítetett, amit bizonyít az, hogy a magyar békeíárgyalási bizottság javaslatait egymásután elvetették és még azzal sem törődtek, hogy a nálunk fennálló joghelyzett miként fog viszonylani a békeszerződés rendelkezéseihez. Ennek felismeréséből önként következik, hogy — miután Magyarország a békeszerződés 54. cikkében a törvény VI. címében lefektetett szabályokat „alaptörvényként ismerte el" (ami egyébként a magyar jogban eddig szintén teljesen ismeretlen fogalom volt), hogy továbbá „semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos", a békeszerződés magyarázatánál a megalkotásnál érvényesült és a felek által magukévá tett akarat tartandó szem előtt. Ezen álláspont elfoglalásának következményeként már most az következik, hogy a magyar állampolgárság fennállásának megállapítása