Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

KÖZJOG ÉS MAGÁNJOG ELVÁLASZTÁSA. viszony létesítése között az a lényegbevágó különbség, hogy az előbbi esetben kötelességszerűleg egy olyan jogviszonyt létesített, melynek alanyául az objektív jogszabály nem jelölte ki az államot, hanem az állam egyszerűen létesítette azt, mint érdekében állót. A tevékenységet szabályozó magánjogi jogszabálynak magánjogi jellegét az nem alterália, hogy az abból származó jogok és kötelezettségek viszont tényálladéki elemét fogják képezni az L számú közjogi jogviszonynak is. A magánjogi jogviszonyban így ugyanaz az államszerv áll jogokkal és kötelezettségeikkel terhelve, aki ugyanezeknek a teljesítéséért közjogilag is felelőséggel tartozik. A magánjogi felelősége a II. jogviszonyból, a közjogi felelősége az I, jogviszonyból származik. És ha most a szerintünk helyes principíum divisionist végigvezetjük a szokásos joganyag csoportokon, úgy aszerint magánjognak minősül a magánjog és önállósult ágai, ellenben közjognak az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntető jogok, az eljárási jogok (polgári, büntető, közigazgatási, bírósági, bánya, csőd, hagyatéki, telekkönyvi stb.) az egyházjog és a nemzetközi jog a maguk teljes egészében, vagyis az a joganyag, amelyet a közfelfogás eddig is közjognak tartott. Mi tehát Moórral szemben közjognak minősíthetjük és minősítjük is az anyagi büntetőjogokat, egészében az eljárási jogokat, melyeket Moór csak kisebb-nagyobb részükben tart közjognak, azután az egyházjogot s nemzetközi jogot is, mely utóbbinak Moór általi részbeni magánjogi minősítése már túlmegy az ő princípium divisionisa szerinti magánjogi kritériumon is, mert az államok tevékenysége magántevékenységnek még ebben a relatív beállításában is nehezen fogadható el. Ami az eljárási jogoknak teljes egészükben a közjog csoportjába való besoroztatását illeti, ez azon alapul, hogy az eljárási jogok által szabályozott életviszonyokban, mint jogviszonyokban mindenütt ott szerepel az állam, illetve valamely szerve. Itt azonban megjegyezni kívánjuk, hogy az államszerví minőség tekintetében egyes esetekben — tudományos műnyelven az u. n. sekundár jogviszonyok eseteiben — túl kell mennünk az államszerv tételesjogi értelmén s szervként kell tekintetünk azt is, aki mintegy jogilag előretolt helyzetben helyettesíti a tételes jogi szervet. A mi princípium dívísionisunk az anyagi büntetőjog közjogi minősítésénél mutatkozik sebezhetőnek azon alapon, hogy az . anyagi büntetőjogok szerinti tényálladéki jogviszonyokban — ha eltekintünk a közhivatali bűncselekményektől, amely szerintünk sem jelenti a jogviszonyban az államszerv oly értelmű jelenlétét, amelynek alapján azt közjognak minősíthetnők — nem mutatható ki az államszerv jelenléte. Ez a megítélés azonban szem elől téveszti a jog lényegét, amely abban kulminál, hogy a jog hatályosuljon. Ha a közjog és magánjog különbségét a hatályosulási jogviszony alanyi elrendezettségéből Ítélhetjük csak meg, a büntető jogot is abban a stádiumban kell megvizsgálnunk, midőn az a hatályosítás stádiumában alakul jogviszonnyá. Kétségtelen ugyanis, hogy pl. a Btk, 333. §-a (lopás) csak egy tényálladékot és ennek minősítését tartalmazza s abból a sértett részére származó alanyi jogosultság csak az azt kiegészítő eljárási joggal hatályosulhat. Ezt illetőleg különben éppen Moórnak a per jogok jellemzésére és minősítésére vonatkozólag egy nagyon fontos és kétségkívül helyes megállapítását szögezzük le a következőkben: „. . .ha a kikényszeríthetőség a jog egyik lényeges alkotóeleme, akkor a magánjog a perjog nélkül még nem igazi jog. Anyagi magánjog és perjog szorosan össze-