Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

178 DR. IGLÓI SZONTAGH VILMOS viszonynak nem a íárgyi jog által kijelölt alanya, hanem önszántából vállalta ezt a jogviszonybeli alanyiságot. Az általunk helyesnek ítélt principium divisionis tehát a jogszabályt jogviszonyszerű kialakultságában tekinti s ha úgy állapítja meg, hogy a jogviszonyba egyik jogalanyként a tárgyi jog az államot állítja be, akkor közjoggal állunk szemben, de ebből logikusan az is folyik, hogy közjogi az államszervvel szemben álló félnek a helyzete is, mert a jogviszony csak egységes szabályozás alatt állhat s elképzelhetetlen, hogy ha a jogviszony egyik, akár a jogosultsági, akár a kötelezettségi oldalát meghatározó jogszabály közjogi, ugyanakkor az ennek korres^ondáló ogosultsá^ vagy kötelezettség jogi meghatározása magánjogi lehessen e, megfordítva is. Mi megengedjük, hogy a Moór principium divisionisából logikusan folyik az, hogy ha bár egyazon jogviszonyban is az egymásnak korrespondeáló tevékenység mint állami és magántevékenység különül el, úgy az egyiknek közjogi, a másiknak pedig magánjogi szabályozás alatt kell állania, de mert éppen erre a lehetetlen eredményre vezet, az szükségképen rossz, tehát az elhatárolás nem történhetik kizárólag aszerint, hogy állami vagy magán tevékenységgel állunk-e szemben. Lehetetlen tehát, hogy a közpénztárnok egyrészt közjogi megszabás szerint fizesse ki a közalkalmazotti illetményeket s ugyanilyen megszabás szerint vételezze be a köztartozásokat s viszont magánjogi megszabás szerint vegye fel azt a közalkalmazott és fizesse be az adózó adóját. Mint egyazon jogviszonyban egymásnak korrespondeáló tényálladékok csak egyféle, egységes minősítésűek lehetnek, ha pedig megállapíthatjuk, hogy a jogviszonyba az állam (államszerv) a tárgyi jog által van jogalanyként beállítva, akkor a jogviszonyt a maga egészében szabályozó jog szükségképen közjog. Ezen az sem változtat, ha a közpénztárnok magánjogi ügyleten alapuló pénzt kezel, akkor is közjoggal állunk szemben s természetesen a szerződő fél tevékenysége is ebben a vonatkozásban közjogi szabályozás alatt áll. A vonatkozó államszámviteli szabályok nyernek itt is alkalmazást, ezek a szabályok pedig a jogviszonyokat úgy szabályozzák, hogy a tárgyi jog az államot (államszervet), közpénztárnokot állítja be a jogviszony egyik alanyaképen. Érdemes különben kitérni arra, hogy az állam joga alkalmazásának mi a jogviszonyszerű sémája. A közfunctionáríus ugyanis az ilyen minőségű tevékenységet kimutathatólag mindig két jogviszony és pedig az alkalmaztatási — nevezzük I. számú — és működési — nevezzük II. számú — jogviszonynak kialakításával és betöltésével fejti ki. Az I. számú jogviszony közjogi jogviszony, a II. számú jogviszony pedig túlnyomórészt közjogi, de lehet magánjogi is. Mindaz a jogosultság és kötelezettség, melyet az államszerv a II. jogviszonyból szerez, a kötelezettségi oldalon tényálladéka lesz az I. számú jogviszonynak. A közalkalmazott ugyanis esküvel vagy fogadalommal is megerősítve kötelezőleg vállalja hivatali teendőinek ellátását, ami lényegileg abból áll, hogy a II .számú jogviszonyokat a tényállás jelentkezése esetén létesíti s az abból eredő jogokat és kötelességeket teljesíti. Ebből folyólag a szervnek létesítenie kell a magánjogi jellegű jogviszonyokat is, ha ilyeneknek a létesítése a munkakörébe utaltatott s az abból eredő jogokat és kötelességeket éppúgy kell teljesítenie, mintha közjogi jellegű jogviszonyt létesített volna s teljesítené az abból eredő jogokat és kötelességeket. A magánjogi jogviszony létesítése és a közjogi jog-