Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

KÖZJOG ÉS MAGÁNJOG ELVÁLASZTÁSA. 177 annak, hogy a jogszabály a jogviszony egyik alanyát az államszervben konkretizálja. Ugy állapíthatjuk meg tehát, hogy Moór a közjog jellegzetességét még csak annak conditio sine qua non és nem conditio per quamszerűségében mutatta ki. A mi álláspontunkból azután már csak logikus folyományként állapíthatjuk meg, hogy midőn a jog, az egyik jogalanynak az állam valamely szervében való konkretizálása mellett, a tényálladékszerű államszervi tevékenységeket a jogviszonyban a magánosok tevékenységével kapcsolatba hozza, az államszervi tevékenységnek ez_n parciálir jelenléte is elegendő ahhoz, hogy az egész jogviszonyt szabályozó }o a közjognak minősítsük, A közjognak és a magánjognak elkülönülésében a már bevezetőben említett kategorikus ellentétet fedezhetjük fel. A magánjog ugyanis alanyilag a jogviszony mindkét oldalán a jogalanyok eggyel kezdődő és egy meghatározott számánál végződő sorozatában mindenkié, a jogalany-sorozat bármely tagjáé, — a közjog ellenben alanyilag legalább a jogviszony egyik oldalán az egyetlen jogalanyé, az államé, amelynek jelentősége a jogalanyok sorozatában éppen olyan kiemelkedő, mint a számsorban az eggyé. Más kérdés természetesen az, hogy az ilyképen közjognak minősülő szabályoknak, mint szabálytömegnek van-e még további kimutatható jellegzetes sajátossága, amire irányultak több-kevesebb szerencsével a magánjog és közjog különbségét kimutató, illetve kimutatni törekvő elméletek. Kétségtelen ugyanis, hogy a köz- és magánérdekűség, a közviszonyok és a magánéleti viszonyok, az egyéni és a közakarat különbségein alapuló megkülönböztetésektől, mint helyes, de hasznavehetetlen megkülönböztetésektől eltekintve, a subordináció és koordináció, a kogentia és dispossibilitás s a jognak és kötelességnek egysége és különválása szerinti megkülönböztetések csak nagyban és egészben találó jellegzetességei lehetnek a differencia specihca szerint már közjognak minősülő joganyagnak, tehát úgy mondjuk a materiális jellege a formaszerű anyagnak s a kutatók nem vették észre, hogy csak az anyag materiális sajátosságait fedezték fel a differentia specifika helyett s ezt a materiális jellegzetességét tekintették differentia specifikának. A közjog és magánjog elválasztásának a problémája tehát tulajdonképen két részre osztható, a principium divisionís meghatározására s az így nyert joganyag még további jellegzetességeinek kutatására, melyek azonban a principium divisionis fokáig eddig még nem tudtak emelkedni, mert mind kivételeket engedtek fogalmi jegyeik alól s így inkább nagyban és egészben jellegző sajátosságnak minősültek, az egyedüli köz- és magánérdekszerűség kritériumainak a kivételével, mely azonban ilyen formában azért nem használható, mert az már csak abban a formában lehet a köz- és magánjog elválasztásának principium divisionisa, midőn az tételes jogilag kicsapódott, aminek a tételesjog úgy ad kifejezést, hogy a jogviszony egyik alanyának az államot (államszervet) teszi meg. Az általunk lerögzített principium divisionis teszi lehetővé, hogy nem kell minden államszervi tevékenységet meghatározó jogszabályt, tehát a kötelmi jogot is közjognak minősíteni, ha megállapíthatólag az is meghatározó lehet az államszerv tevékenységére, hanem magánjognak fogjuk azt minősíteni, és pedig azért, mert itt az államszerv a jog-