Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A rendőri fegyverhasználat és a büntetőjog

A RENDŐRI FEGYVERHASZNÁLAT ÉS A BÜNTETŐJOG. 165 korlását s a jogszabályból vagy a közhatóság törvényes rendelkezéséből eredő kötelesség teljesítését mint mentesítő okot szerepelteti és a jogos védelmet szabályozza: 53. §-ában külön foglalkozik a fegyverhasználattal, eképen: (Jogos fegyverhasználat.) Érintetlenül hagyva az előző két §-ban foglalt rendelkezéseket, nem büntethető az a közhivatalnok, aki a hivatásával járó kötelesség teljesítése végett fegyvert vagy más testi kényszer kifejtésére alkalmas eszközt használ vagy ilyennek használatát elrendeli, ha valamely erőszakoskodás visszaverésének vagy hatósággal szembeni ellenállás leküzdésének szüksége által erre kényszerül. Ugyanezen rendelkezés alkalmazandó bárkire, aki a közhivatalok részéről törvényszerűen felszólítva, ennek segítséget nyújt. A törvény állapítja meg a fegyver vagy más testi kényszereszköz használatának egyéb eseteit."*) Nálunk eddig azt a nehézséget, hogy a Btk.-ünkben nincsen közvetlenül alkalmazható rendelkezés a fegyverhasználat kimentésére, a gyakorlat azzal hidalta át, hogy a közhatalmak elválasztásának elve alapján a végrehajtó hatalom által tömegmegmozdulásoknál elrendelt fegyverhasználatot nem vonta köztörvényi elbírálás alá, az egyéni fegyverhasználatoknál pedig, amelyekre jobbára támadás adott okot, a jogos védelem elveit alkalmazta. A különböző karhatalmi szervek (katonaság, csendőrség, pénzügyőrség, fegyőrök stb.) fegyverhasználatára vonatkozó — részben kihirdetett rendeletekbe, részben csak belső szolgálati utasításokba foglalt — szabályok közül csak kevés alapszik valamely törvénynek kifejezett, de akkor is szűkszavú, felhatalmazásán. A bírói gyakorlat e szabályok joghatását ritkán mérlegelte. A múltban még a m. kir. rendőrség fegyverhasználati utasításaira is alig hivatkozott, jóllehet ezeknek biztosabb alapja volt az 1881 :XXI. t.-c. 30., majd a törvényerejű 5047/1919. M. E. sz. rendelet 21. és 35. §-aíban. E törvényhelyek biztosították a rendőrségnek a fegyverhasználat jogát támadás ellen és tettleges ellenszegülés legyőzésére. Csak a részletek szabályozását bízták a belügyminiszterre. De a végső szükség esetét említették, a mi igen sok félreértést okozott. E hiányosságnak az volt a következménye, hogy a fegyveres rendőrök ismételten áldozatul estek a gonosztevők támadásainak, mert nem használhatták kellő időben a fegyverüket. Ez indította a törvényhozást arra, hogy megalkossa az 1932:XIII. t.-cíkket a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról, amely már felsorolja a fegyverhasználat eseteit s általános feltételeit s csupán a tüzetesebb részletek szabályozását bízza a belügyminiszterre. Ezt a részletes szabályozást a 185,100/ 1932. számú rendeletben adta ki a belügyminiszter. A törvény miniszteri indokolása a többek közt ezeket mondja: ,,A fegyverhasználat eseteinek — leglényegesebb vonásaiban — törvényben *) A magyar szöveg az Angyal Pál és Rácz György adta fordításból való.