Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A rendőri fegyverhasználat és a büntetőjog

166 DR. DORNING HENRIK meghatározása garanciális értékén felül azért is célszerű, mert a leghitelesebben állapítja meg s ezzel teljesen kétségtelenné teszi a fegyverhasználati jog önállóságát és a jogos védelem törvényes fogalmától való függetlenségét." Hozzáfűzi később, hogy a rendőrség tagjai nemcsak jogosultak, hanem kötelesek is élni a fegyverhasználat jogával, ha arra szükség van. E törvény véget vetett a bizonytalanságnak, amely eddig a rendőrség fegyverhasználatának sorsát kísérte, ha bírói eljárásra került a sor. A szabályszerű fegyverhasználat a közigazgatás kényszerhatalmának egyik megnyilvánulási módja, nem jogellenes cselekvés, tehát nincsen helye miatta bűnvádi eljárásnak. Ha nyomozás indul, azt a Bp. 101. §-ának 1. pontja alapján kell megszüntetni, s ha mégis bírósági tárgyalásra kerül a sor, a felmentést a Bp. 326. §-ának 1. pontjára kell alapítani. Nehézséggel járhat még annak az elbírálása, meddig tart az úgynevezett „fegyverhasználati állapot" s a megszűnése után megzavarodásból még folytatott fegyverhasználatot lehet-e a jogos védelem határai még menthető túllépésének analógiájára a büntethetőséget megszüntető oknak elfogadni. Nézetem szerint igen, mert a rendőrről nem szabad ugyan feltennünk, hogy félt, vagy megijedt, de a megzavarodás minden embernél beállhat. Azt sem szabad felednünk, hogy az akaratelhatározásnak s az általa a kéznek adott parancsnak van bizonyos tehetetlenségi nyomatéka, amely lehetetlenné teszi azt, hogy a például már lövésre tartott pisztolyt el ne süssük, habár az utolsó másodpercben a célpont helyzetében megváltozik. Ez a reakcióképességünk időbeli korlátozottságából eredő idegélettani jelenség. Egyébként a pisztoly olyan fegyver, amellyel még a legjobb céllövő a lőtéren is nagyot hibázhat, hát még a rendőr a küzdelem izgalmában, félsötét helyen. Nem számol a való élet lehetőségével az, aki célzási hibákat ró fel a fegyverhasználónak és teljes nyugalmat kíván tőle. A törvény és a rendelet életbelépte óta a bíróságok ezek figyelembevételével bírálják el a rendőrség fegyverhasználatát. Előfordul azonban, hogy noha jog- és szabályszerűnek fogadják el, mégis a jogos védelemre alapítják a felmentést, pedig a törvény 3. §-ábói világosan kitűnik, hogy a szabályszerű fegyverhasználat suí generis jogellenességet kizáró ok s ezért a jogos védelemre csak akkor kell hivatkozni, ha a szabályok nem tartattak be, de a jogos védelem feltételei még megvannak. Figyelemre méltó az olasz büntetőtörvénykönyvnek az a rendelkezése, amely szerint a szabályokat mindenben be nem tartó közeg esetleg csak gondatlan bűncselekmény miatt felei. Az én nézetem az, hogy a szabálytalan fegyverhasználatok eseteinek túlnyomó részében nincsen praetextus, hanem csak gondatlanság van. Ezért nálunk is csak gondatlanságból elkövetett bűncselek-