Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Az elmebaj főbb jogi vonatkozásai

160 DR. SCHWARTZ TIBOR Mint látjuk az a) pont az elmebetegséget jelöli meg, mint olyat, mely az e pont alapján való gondnokság alá helyezés előfeltételét képezi. Látszólag már most nagyon egyszerűnek látszik a kérdés megoldása, mert egy szakértői megállapítás a problémát a törvényhely szószerinti értelmezése esetében pro vagy contra eldönti. A valóságban azonban a helyzet mint látni fogjuk, nem ilyen egyszerű. Ha összehasonlítjuk a gyámtörvény 28. §-ának a) pontját a Btk. 76. §-ával, azt látjuk, hogy ez utóbbi szakasz szerint nem számítható be a cselekmény annak: „kinek elmetehetsége meg volt zavarva és emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt". Viszont a fent idézett gyámtörvény 28. §-ának a) pontja az akarat szabad elhatározására utaló megjegyzést elhagyja. Büntetőjogi vonatkozásban mint tudjuk sokat vitatott kérdés volt az, hogy helyes-e, hogy a Btk. 76. §-a az akarat szabad elhatározási képességére utaló kijelentést tesz. Aggályok merültek fel ugyanis, hogy ez a körülmény nem-e hozza esetleg viszás helyzetbe a vélemény adásra felhívott orvost, ki elvileg determinista álláspontot képvisel. Általában felmerült az a kérdés, hogy nem-e volna helyesebb, ha a Btk. 76. §-ában az akaratelhatározásra vonatkozó utalás mellőztetnék. E kérdés bővebb taglalása kívül esik jelen fejtegetések tárgyán, annyit azonban mégis leszögezek, hogy e tekintetben dr. Finkey Ferenc álláspontja szerint (a Magyar Büntetőjog Tankönyve II. kiad. 180 lap) a szakértő által adandó feleltnél a súlypont azon van, hogy az illetőnek „elmebetegsége meg volt-e zavarodva" és a bíró feladata lesz majd abból, illetőleg annak alapján a beszámíthatóságot megállapítani, vagy azt kizárni. Végeredménykép arra a konklúzióra jut, hogy az akaratelhatározási szabadságra vonatkozó kijelentések a törvényből ki is lennének hagyhatók. Szerény álláspontom szerint a fentnevezett író álláspontja annyiban helyes, hogy bifurkálja a bírói és a szakértői feladatot. Viszont azonban feltehető, hogy az általa inaugurált tisztult és helyes jogi álláspontot sokan esetleg nem látják világosan és így talán nem felesleges a Btk-ben foglalt az a kijelentés, mely szerint az elmezavar mellett figyelem fordítandó arra, hogy a szabad akaratelhatározásí képesség megvolt-e. A legújabb magánjogi javaslat 18. §-ában az akaratelhatározásra vonatkozó utalás hiányzik, amennyiben az úgy szól, hogy: ,,a bíróság kérelemre gondnokság alá helyezi azt, aki tartós elmebaj, vagy elmegyöngeség miatt ügyeinek ellátására nem képes." Viszont azonban a súlypont a javaslat 12. §-án van, mely már utal az akaratelhatározásra, amennyiben kimondja, hogy: „cselekvőképtelen és mint ilyen maga sem szerződést nem köthet, sem egyéb jognyilatkozatot nem tehet: aki elmebaj, múló elmezavar