Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A részvényjogi reform és az ultra vires-elv

AZ OSZTRÁK-MAGYAR VÉGREHAJTÁSI JOGSEGÉLY. 119 schufen sich über Nacht eigene Parlamenté, eigene Regierungen und eigene Heere, kurz, ihre eigenen Staatswesen. Unsere junge Republik ist wie alle anderen entstanden und ist ebensowenig wie diese der Nachfolger der Monarchie." (Bericht der deutsch-österreichischen Friedensdelegation in St. Germain-en-Laye, Wien 1919.17. melléklet). Az osztrák kormány ezzel az elmélettel azt akarta elérni, hogy a szövetséges és társult főhatalmak a Deutsch-Österreichnak nevezett köztársaságot épen xígy mentesítsék a jóvátétel fizetésének kötelezettsége alól, mint ahogy Useh-Szlovákiát mentesítették. A saint-germaini békeszerződés azonban az osztrák felfogással szemben azon az állásponton áll, hogy a Deutsch-Österreichnak nevezett köztársaság a volt osztrák császársággal nemzetközi jogilag azonos állami személy. A saint-germaini szerződésnek ez az álláspontja megfelel az általános nemzetközi jogi elveknek. Sem az, hogy a háború előtti osztrák császárság területében, bár igen nagy mértékben, megkisebbedett, sem az, hogy államformája és alkotmánya megváltozott, egymagában véve nem elegendő ok arra, hogy azt a régi osztrák császárságtól különböző államnak tartsuk (helyesen: Szászy István: Az államok közötti jogutódlás elmélete, Budapest 1928. p. 34, tévesen Magyary: Magyar polgári perjog, 2 kiad. Budapest 1924 p. 51, V). Helyesen mondta tehát ki a magyar igazságügyminiszterium 36452/1920 sz. alatt kelt rendeletében, hogy a volt osztrák császárság (hivatalos neve volt: die im Reichsrate vertretenen Königreiche und .Lánder) és Magyarország között kötött és az 1914: XLII. t.c.-be cikkelyezett végrehajtási jogsegély szerződés Német Ausztriával szemben is fennáll és ezen felfogáshoz csatlakozott a m. kir. Kúria joggyakorlata is (P. IV. 527 és 532/1922, P. V. 1084/1932, P. V. 4249/1933 v. ö. Ujlaky: A választott bíráskodás kézikönyve, Budapest, 1927 p. 228—229). Most azonban egészen új nemzetközi jogi helyzet állott elő. A német birodalom Német Ausztria egész területére kiterjesztette a maga imperiumát, oly módon, hogy Német Ausztria állami önállósága, függetlensége megszűnt (a teljes bekebelezés, a teljes annexio, incorporatio esete, Szászy 1, c. p. 29). Megszűnt tehát az 1914: XLII. t.c.-be becikkelyezett végrehajtási jogsegélyszerződés is, mert azon nemzetközi szerződések, amelyeknél a jogosított és kötelezett félnek a személyisége elsőrangú jelentőségű, amelyek a felek „saját egyéni létével", individualitásával függnek össze, azok nem szállanak át az utódállamra (jelen esetben a német birodalomra). Ide tartoznak: az ú.n. politikai, gazdasági és közigazgatási, a szövetségi, barátsági, a kereskedelmi és vámszerződések, a kiadatási és jogsegély szerződések (Szászy 1. c. p. 503—504). A helyzet most már a következő. Miután Német Ausztria mint önálló állam megszűnt, és ennek következtében az 1914: XLII. t. c-be iktatott végrehajtási jogsegélyszerződés is megszűnt, a volt osztrák bíróságok most pedig német birodalmi bíróságok, úgy a volt osztrák bíróságok ítéletei, miután a német birodalom és Magyarország között végrehajtási szerződés nem létezik, Magyarországon csak akkor hajthatók végre, ha a Pp. 414. §. és a Ppé. 33. §-ának szempontjából akadály fenn nem forog. Nem hajthatók végre a bécsi érték és árutőzsde választott bíróságának ítéletei Magyarországon azért, mert az 1914: XLII. t. c-be iktatott végrehajtási jogsegélyszerződés, mely ezen ítéletek végrehajthatóságát mondta ki,hatályát vesztette, minek folytán hiányzik a jogalap a végrehajtás elrendelésére, ha a végrehajtási kérelem ezen választott bíróság ítéletén alapszik.