Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

120 AZ ORVOSI TITOKTARTÁS. Irta: DR. BALOG N. IMRE ügyvéd. /. Az orvosi titoktartás általában. Számos jeles irodalmi mű foglalkozik az orvosi titoktartás erkölcsi, társadalmi és jogi problémáival. E művek közül megemlítem itt Brieux: Les' avariés, Bourget: „L'Emigré," Couvreur: „Le mai necessaire," Ottmer: „Schweigen" című munkáit. Magam is nem jogi tanulmányaim körében figyeltem fel először az orvosi titoktartási kötelezettség problémájára, hanem az imént említett szépirodalmi munkák révén ismertem fel azokat a mélyreható szándékokat, amelyek ennek a kérdésnek a hátterében meghúzódnak. Placzek 1898-ban megjelent és forrásmunkának tekintett könyvében megírja, hogy az orvosi titoktartás kötelezettsége nem a jogalkotás terméke. Ezt a kötelezettséget már a legrégibb idők óta, amikor még az orvosi kasztok foglalkoztak a gyógyítással, maguk e kasztok tagjai vállalták. A brahmánok idejében az újdonsült orvosok útravalóúl kapták mestereiktől a következő szövegű tanácsot: ,,A házban Jörténteket nem szabad kifecsegni és épen így nem szabad a beteggel közölni az őt fenyegető katasztrófát, ha ez a közlés a betegnek, vagy másnak hátrányt okozhat." Ez azonban még csak tanács volt. Hippokrates már esküt vett ki tanítványaitól a titoktartás kötelezettsége tekintetében. Ez az eskü így hangzott: „Esküszöm Apolló, Aesculap* Hygieia, Panacea és a többi gyógyító Istenekre, hogy a betegek részére egy rendbeli ételeket rendelek. Senkinek sem adok mérget, még ha felkérnek is erre, sem tanácsot e részben nem nyújtok. Nem hajtok végre műtétet azokon, akik epekővel szenvednek, hanem azt a sebészekre bízom. Bármely házba hívjanak is, elmegyek, s bármit látok és hallok is gyógyítás közben, azt elhallgatom és titokban tartom." A római birodalomban is kifejezetten ismerték az orvosi titoktartás kötelezettségét, jól lehet a római birodalomban nagyobbára görög rabszolgák foglalkoztak a gyógyítással. Vergilius az Aeneisben ,,muta ars" jelzővel illeti az orvosi hivatást. Törvényi szabályozás azonban a római jogban sincs. A kánonjog és a germánjog sem foglalkozik az orvosi titoktartással. Törvényi szabályozást először Würtenbergben találunk, ahol is a nagyhercegnek 1621. november 11-én kiadott országos rendelete a bábákat kötelezi a titoktartásra. ,,Es sollen auch die Hebbamen der presshaften Weiber Krankheiíen, Fehl und Mángel nicht offenbar machen, sondern vertrucken helfen, auch sich der leichvertigen Reden gánzlich enthalten," — szól a rendelet. Az orvosokra vonatkozólag a porosz ,,Medecinaledikt" terjesztette ki először jogszabály keretében a titoktartási kötelezettséget 1725-beü, meghagyván nekik, „die Ihnen entdeckten heimlichen Mángel und Gebrechen niemandem zu offenbaren." Ezt a rendelkezést megerősítette és némileg bővítette az 1794-iki porosz „Landrecht." 1810-ben lépett életbe Franciaországban a „Code penale", amelynek 378-ik §-a tartalmazza az orvosi titoktartásra vonatkozó szabályozást és pedig abban a szövegben, amelyben az ma is érvényben van és amelynek álláspontját mai napig is több állam irányelvűi fogadta el. 1847-ben látott napvilágot a porosz büntetőjog tervezete, amelynek 155-ik §-a kodifikálja az orvosi titoktartást. Ebből azonban törvény nem lett, de