Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

A NÉMET ÜGYVÉDI RENDTATÁS. 369 szabályozásoknak akár kizárólag tudományos célból, akár a tudományos célt a gyakorlati alkalmazhatóság követelményével telített szempontokból történő tanulmányozása a nemzeti jogszemlélet gazdagabbá, színesebbé és erőteljesebbé tételét szolgálja ; másfelől tanúbizonysága annak, hogy az emberi művelődésnek vannak a nemzeti elkülönülés mellett is érvényesülő egyetemes értékű elemei, amelyek a kritika szemléletét is egyetemes magasságokba emelik. DEÁK FERENC, A CIVILJOGÁSZ.1) Irta : DR. ZOLTÁN JÓZSEF budapesti ügyvéd. Ki a civiljogász ? A tudós, aki a magánjogi fogalmaknak megfelelő rendszert felépíti. Áttekinthetően feldolgozza a magánjog anyagát. Tisztázza azt az örök kérdést: mi az anyagi igazság a magánjogban. Egy-egy fogalmat közelebbi vizsgálat alá vesz. Kutatja a fogalmak időállóságát. Egy-egy új eszme felbukkanásakor nem feledkezik meg arról sem, hogy ez menynyire illeszthető be a hazai magánjog rendszerébe. Bírálja a bírói gyakorlatot : mennyire felel meg a törvénynek, a tudomány követelményeinek, az életviszonyok alakulásának, az anyagi igazságnak. De ezzel már határára is értünk a magánjogász egyik nagy típusának, s ez átnyúlik a másikhoz: a gyakorlati élet emberéhez. A bíróhoz, aki a jogot alkalmazza. S az ügyvédhez, aki az élet által felvetett vitás kérdéseket előkészíti a bíró döntéséhez. A tételes jog alkalmazói ezek. Legfőbb fegyverük: a törvény és a logika. Legjobb segítőtársuk: az életismeret és a jóhiszeműség. De van a magániogásznak egy harmadik tipusa is. Ez a törvényhozó, aki az élet felvetette problémáknak megfelelően szabályozza új törvénnyel a törvény által még nem, vagy hézagosan, vagy már elavultán elrendezett magánjogi kérdéseket. A törvényhozóban mindazon kellékeknek együttesen kell meglenni, amelyeket előbb a gyakorlati és elméleti magánjogász jellemzéséül felhoztunk. Áll ez különösen oly korban, amikor még a mai törvényelőkészítési rendszer nagyjában ismeretlen volt. Deák Ferenc megszerezte az ügyvédi oklevelet. A megyei állások akkori ranglétráján nagyjában keresztülment. Ez a törvénykezés alsóbb instanciáival bizonyos mértékig összeesett. Az akkori hazai tételes jogot talán csak Kossuth ismerte úgy, mint Deák. Beszédeiből megállapíthatjuk, hogy a korabeli külföldi magánjogi kodifikációt csak úgy ismerte, mint az elméleti irodalmat. Állandóan hivatkozik az angol, német, francia gazdasági és jogélet újabb fejleményeire, s igen bölcsen vonja le az ezekből következő hazai jogi rendezés szükségességét. Aki, ha elfogadta volna a felajánlott országbírói méltóságot: valóban az ország első bírája lett volna. Aki, ha ismereteit egy magánjogi szakkönyvben feldolgozta volna, talán Kövyt, vagy még Frankot is felülmulta volna. Ez a Deák méltán megérdemli akár az első értelemben vett: jogtudós, akár a második értelemben vett : gyakorlati civiljogász megjelölést is. De Deák mindezt a tudását, mindezt a gyakorlati tapasztalatát nem tudományos presztízsének növelésére, nem is anyagi érdekei javára fordította, hanem arra, hogy ezen készségeivel megteremtse a rendi Magyarország magánjogából a polgári, a jogegyenlőségen alapuló új Magyarország magánjogát. J) A Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában 1937. október 20-án tartott előadásából. Jogállam XXXVI. évf. 9-10. füzet. 24