Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem
ÖTLETVÉDELEM. 53 Az eszme azonban a megvalósítás utján hasznosítható. És ebben a vetületben már mai jogrendszerünk keretében is meg lehetne találni a védelem módját, bár eddig ilyen irányban kifejlődött joggyakorlat nincs. Bármely eszme, ötlet kitermelése az emberi agy munkájának eredménye: — tehát munkateljesítmény. Jogszabály, hogy senki másnak munkáját ellenérték nélkül ki nem használhatja, kivéve ha az ingyenes felhasználásban, a munka ingyenes igénybevételével meg állapodtak. Aki más eszméjét, ötletét annak beleegyezése nélkül igénybeveszi, olyan munkateljesítményt használt fel, amelynek értékét meg kell térítenie. Ez az első sik, amelyen keresztül az ötlet megvédhető, — természetesen csak abban az esetben, ha az ötlet és annak más által való felhasználása között a ténybeli kapcsolat kiépíthető: ha megállapítható a tényállás alapján az, hogy nem véletlen találkozásról van szó, hanem valóban más ötletének felhasználása történt. Valamely ötlet, eszme, gondolatmenet, terv felhasználásának jogosultsága körül a gyakorlatban akkor keletkezik vita, ha a megvédeni kivánt eszmei termék megvalósítása utján gazdasági értéket is reprezentál. Ha az adott tényállás szerint megállapítható, hogy valaki más ötletét eszméjét, tervét: szóval eszmei termékét használta fel, — ügy egyrészről alaptalanul gazdagodott, másrészről pedig megkárosította a vele szemben álló felet, aki a már egyizben megvalósított eszmei terméket a saját maga részére legfeljebb erősen csökkent értékben tudja felhasználni. Ilyen tényállás mellett a károsítás ténye elvileg nem igen lehet vitás, hiszen a felhasználás által az ötlet újdonságából s így értékéből — legtöbbször egyedüli értékéből — veszít. A kártérítési causa adva van. Ha tehát a szóbanforgó eszmei termék a már letárgyalt szakjogokon belül meg nem védhető, az illetéktelen felhasználó ellen alaptalan gazdagodás és illetőleg kártérítés címén léphetünk fel. XII. A magánjogi törvénykönyv javaslata az alaptalan gazdagodást nem a kártérítési fejezetben tárgyalja, hanem a törvényből eredő egyéb kötelmeket szabályozó 16. cimben, mint annak 3. fejezetét. Magánjogunk tudományos feldolgozásaiban általában ugyanígy helyeződik el rendszertanilag az alaptalan gazdagodás jogviszonya. Mégis arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy az alaptalan gazdagodás szorosan hozzátartozik a kártérítési tanhoz és az alaptalan gazdagodás a kártérítésnek egyik speciális causája. Ebből a speciális causából folynak azután azok a speciális megoldások, amelyek az alaptalan gazdagodást következményeiben a kártérítési kötelezettségtől megkülömböztetik. Ezt az engem igen régen foglalkoztató jogdogmatikai kérdést sohasem mertem addig felszínre hozni, amíg el nem olvastam Grosschmid fejezeteinek 68. §-át. Az itt kapott erőtől azonban megerősödve most ennek a kérdésnek megoldásánál értékesítem ezt az összefüggést.
