Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

54 DR. BEÉR JÁNOS Grosschmid az említett helyen rámutat arra, hogy a kártérítés iránti igény mindig magában foglalja a gazdagodás iránti igényt is. A kártérítés a károsult oldaláról vizsgálja a kérdést: mi az a hátrány ami a károsultat érte? A gazdagodás ugyanennek a kérdésnek a másik oldalról valóvizsgálata: a károsító milyen többlethez jutott? A kettő nem mindig fedi egymást, — hol az egyik, hol a másik nagyobb. Lehet, hogy a károsító kisebb előnyhöz jutott, mint amilyen kárt okozott, — vagy egyáltalában nem jutott előnyhöz. De lehet, hogy a károsító nagyobb előnyhöz jutott, mint amilyen kárt okozott. Különösen eltávolodhatnak ezek a tételek egymástól az eszmei termékekkel kapcsolatosan, amikor az anyagi eredmény szempontjából döntő súly van azon, hogy a felhasználás miként történt meg. Ezeket mérlegelve kell azt eldönteni, hogy milyen igénye legyen annak, akit az ő általa teremtett eszmei termék jogellenes elvonásával Megkárosítottak. Talán a helyes megoldás az lenne, ha kárigény illetné meg a károsítóval szemben, azzal azonban, hogy a kár legkisebb mértéke a károsító gazdagodása. Grosschmid foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az igényt miként befolyásolja, ha a kártérítési jogcímről gazdagodási jogcímre térünk át. Szerinte ez az áttérés kétféle lehet. „Mértékváltó" — ahogy Grosschmid [mondja, — amikor ez csak a kártérítés összegszerűsége tekintetében bír befolyással és amely esetben Grosschmid szavait használva a gazdagodási jogcím csak a kár „tüzesítője." De lehet áttérés „jogcimváltó" is, amikor aztán az alapnélküli gazdagodás speciális szabályai irányadók. A bennünket most érdeklő kérdés eldöntése szempontjából természetszerűleg a mértékváltó átalakulás jön tekintetbe ott, ahol a gazdagodás nagyobb mint a kár. XIII. Foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy a gazdagodás gyakorlatilag mit jelent: mikor kell a károsító vagyoni helyzetét lerögzíteni a gazdagodás mértékének megállapíthatása céljából. Más lesz ugyanis a helyzet, ha a károsító cselekmény elkövetése után nyomban alkalmazzuk a cezúrát és más, ha a végső gazdasági eredményt nézzük. E részben fix szabályt helytelen lenne felállítani: a gazdagodás terjedelmét a külömböző tényállások külömböző megítélése szerint a gyakorlatnak kell majd meghatároznia. A fentiekben letárgyalta megoldás gyakorlati megvalósulását természetesen rendkívül megnehezíti a tényállásnak az a súlyos része, amely egyenes tényállásbeli összefüggést kiván meg az ötlet és az ötletbitorlás között. A gyakorlatban ezt a kapcsotatot igen nehéz lesz kimu-