Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem
50 DR. BEÉR JÁNOS alakult gyakorlat, szempontunkból mégis hasznosítható, mert hiszea indokolatlan az, hogy amit a versenyviszonyban értéknek találunk és megvédünk, azt a versenyviszonyon kivül értéktelennek minősítsük és jogvédelemben ne részesítsük. VII. Ezek után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az előzőkben tárgyalt speciáljogok keretében az ötlet, — az eszme csak másodlagosan kap jogvédelmet, az eszme, az ötlet önmagában jogvédelemben nem részesül. Meg kell állapítanunk azt is, hogy törvényes rendelkezés hiányában magához az eszméhez, az ötlethez semmilyen jogi hatás nem fűződik. Vannak tehát olyan szellemi termékek, amelyek önmagukban védtelenek. Gondoljunk így pl. a színházi, vagy filmrendezői ötletekre, a könyvelési rendszerek bármelyikére, a munkabeosztásokra, a reklámétletek legtöbbjére, — a reklámkampányok terveire — és gondoljunk azokra a példákra, amelyeket bevezetőben,'mint eltévedt ötleteket felsoroltam. VIII. A magántulajdon általános jogeszméjéből kiindulva és az egyénnek személyiségi jogaiból folyóan is — mindenkinek jogai fűződnek az általa saját maga részére megteremtett minden immateriális termékhez és ezek a jogok a tulajdonjoghoz hasonlóan sőt azzal egybeesőén korlátlan rendelkezési jogot (abszolút jogot) adnak részére ezek felett. Ez lenne a magántulajdon eszméjéből folyó természetes jogi alaptétel. Az egymásmelleit működő jogi érdekek összeütközésének elhárítása, a külömböző jogok közötti harmónia megteremtése és a közérdek megvédése céljából az államhatalmak által jogszabályokba foglalt jogrend természetesen ezeket az ős jogokat korlátozza és egyrészről a korlátlan rendelkezési jogot |hol erősebben, hol kevésbbé erősen megnyirbálja, másrészről pedig a jog érvényesülését határok közé szorítja. Ez természetes és helyes is, de ez nem változtat az elven: nemcsak a materiális, de az immateriális termékekhez is jogok fűződnek, mégpedig nemcsak azoknak a szakjogoknak a keretén belül, amelyeket fentebb tárgyaltam, hanem általánosságban, területi korlátozás nélkül. A materiális javaknál a tulajdonjog kérdésének szempontjából az értékszemlélet és értékítélet teljesen ki van kapcsolva: a materiális javakhoz fűződő tulajdonjog fennáll arra tekintet nélkül, hogy az objektív értékszemlélet a materiális javakat mire értékeli és egyáltalában értéket tulajdonít-e nekik. Az immateriális termékeknél ezzel szemben a hozzájuk kapcsolódó abszolút jogok elismerése szempontjából az értékszemléletnek ma még túlzott jelentősége van. A jogrend önkényesen meghatározza az immateriális termékeknek azt a körét, amelyre vonatkozóan megengedi a javakhoz fűződő természetes jogok érvényesülését, — értékítélet szerint osztályozza tehát az immateriális termékeket.
