Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A brit birodalmi sajtószindikátus és az egyéni jóhirnév védelme

A BRIT BIRODALMI SAJTÓSZINDIKÁTUS. 41 gyakorlatot, amely az irodalmi termékek utján elkövetett libel terén keletkezett, és amelynek alapján bárki, aki véli, vagy csak azt állítja, hogy véli, hogy valamely irodalmi termék egyik alakjában magára ismer, könnyű szerrel kártérítési pert indít libel miatt, alperesre hárítva a bizonyítás súlyos terhét és a per költségeit. E visszás helyzet megszüntetése céljából a következő törvényes intézkedéseket ajánlják: 1) felperes kötelezendő lenne már keresete megindításakor igazolni, hogy az író tudatosan és szándékosan róla, illetőleg viselt dolgairól írt;22) 2) amennyiben alperes tényleg libelt követett volna el, a névlegesen túlmenő kártérítés csak akkor lenne megítélhető, ha felperes igazolja, hogy tényleges kárt szenvedett, és csak abban az összegben, amelyben kárát igazolni képes; 3) az ilyen perek kizárólag hivatásos bírák által lennének eldöntendők jury nélkül ;23) 4) a bíróságnak megadandó az a jog, hogy pénzszerzés végett, alaptalanul meginditoíí Iibelperekben alperes javára sommás uton kártérítést és költségeket ítéljenek meg, épúgy, mint hamis vád, vagy hatóság előtti rágalmazás esetén." II. Közlemény. A fenti levélre hivatkozással a „Solicitors' Journal" 1936, június 27-iki száma közli, hogy az Empire Press Union júniusi ülésén Mr. Kenneth Henderson, az „Associated Newsp-ipers" jogi igazgatója törvénytervezetet terjesztett elő az annyira elharapódzott, jogtalan haszon szerzése céljából indított kártérítési perek megakadályozására, melyeket Lord Justice Maugham „aranyásási müveleteknek" nevezett el. A tervezet, már fentebb közölt szövege után, a kölíségkorlátozásra vonatkozó javaslatot következőkép indokolja: „Az esküdteknek korlátlan hatalmát a kártérítés megállapítása körül bizonyos elemek spekulációs alkalomnak tekintik, amelynek révén aránylag csekély beruházással nagy haszon érhető el. Ha valakinek neve nyomtatásban megjelent, első dolga az illető közleményt tanulmányozni, nem talál-e benne olyant, aminek alapján kártérítési igényeket emelhet peres, kevésbbé kedvező esetben perenkivüli uton, — mert számíthat azzal, hogy az újság szívesen fog vele kiegyezni, tartva a nagy kockázattól és költségtől. Oly esetben is, ha valaki nem olvasta volna el a reá vonatkozó közleményt, vagy, bár elolvasta, „de nem fogta fel, milyen esélyeket nyújtott neki a jó szerencse", mindig akadnak vállalkozó szellemek, akik haszonrészesedés reményében az illetőt a per indításába beugratják, vagy akik a pervitel jogát ily célzattal megszerzik. Megállapítható, hogy a haszonszerzés céljából indított liberperek száma nagyon megszaporodott, és méltán kifogásolhatni, hogy az esküdteknek a kártérítési összegek meghatározása végett rendelkezésére álló adatok vagy elégtelenek, vagy annyira általános és határozatlan természetűek, hogy ezek alapján lehetetlen a jóhírnéven ejtett kárt pénzre átértékelni, amiért is