Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A brit birodalmi sajtószindikátus és az egyéni jóhirnév védelme

A BRIT BIRODALMI SAJT03ZINDIKÁTUS. 37 tervezet a b) pontjában vonja össze, de a libell szűkebb térre szorítja. Az actionable per se slander 3) és 4) pontjainak és az actionable per se libel c) és a) pontjainak szavaiban nincs különbség. Ennek ellenére a tervezet ezen két-két csoportban sokkal mélyebbreható változást akar keresztülvinni, mint a többi csoportban, és pedig a költségekre vonatkozó intézkedései útján, melyeket szerényen „korlátozásinak nevez. De ez a tervezet dereka, mintahogy ezt kimerítő indokolása is elárulja. A tervezet teljes szövege a következő : „Actionable per se a libel a következő esetekben (következnek az a)—c) alatt felsorolt esetek) „azzal a korlátozással, hogy az a) és c) pontok alapján indított perekben nem állapítható meg több költség, mint kártérítés, ha csak a bíró máskép nem intézkedik." Ez a „korlátozás" sokkal felforgatóbb, mint az a felforgató törekvés, hogy ellentétben az évszázados gyakorlattal, a libel ezentúl ugyanúgy legyen minősiíendő, mint a slander. Tekintettel arra, hogy ilyen korlátozást a gyakorlat a slander terén nem ismer, ez azt jelenti, hogy slander perekben akár 1 sh. kártérítés megítélése esetén is 100 font és annál több is megítélhető költségek fejében, — libel perekben pedig csak 1 sh.! Ezen „korlátozás" célja tehát kézzelfoghatóan az, hogy az a) és c) csoportokba tartozó libelperek megindítását megnehezítse, s ha lehet, megakadályozza. A sajtóra t. i. ezek a perek a legveszedelmesebbek, mert a legtöbb libelper az üzleti (hivatalos, hivatásos) jóhírnév rontása miatt indul. Az angol bíróságok a női becsületet az 1891. évi Slander of Women's Act azaz a női becsület védelméről szóló törvény óta, a hivatásos, kereskedelmi stb. jóhírnevet pedig évszázadok óta a legszigorúbb eszközökkel védik. Ezekkel a perekkel összehasonlítva, a b) csoportba tartozó perek nem igen jönnek tekintetbe, mert az e téren elkövetett jóhírnévrontásokat, már természetüknél fogva, leggyakrabban szóbelileg követik el. De ezek még oly esetben sem válhatnak veszedelmesekké a sajtóra nézve, ha sajtó útján követnék el. Akiről már meg merik írni, hogy szabadságvesztéssel sújtandó bűncselekményt követett el, annak a jóhírneve már nem olyan nagyon értékes, ezen túlnagy csorba nem eshetik, miért is az esetleges kártérítés nem rúghat túlmagas öszszegre. A nemi betegségek pedig ma, amikor az angol ember a szexuális kérdésekben sokkal szabadabban gondolkodik, mint még háború előtti időkben, Angliában is nagyjában elvesztették megbélyegző voltukat, — már ott is inkább betegségnek mint stigmának tartják —, tehát diffamáló hatásuk és ezzel a kártérítési kockázat lényegesen csökkent. A sajtónak tehát főleg az a) és c) csoportokba tartozó libelperektől kell tartania: ezek ellen akar a tervezet „korlátozásával" védekezni. Ad II. Innuendo. E kitételen azt a magyarázatot értjük, amelyet felperes bizonyos esetekben keresete kiegészítéseként köteles csatolni. És pedig meg kell magyaráznia, miért diffa-