Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A kifejezés szabatossága elleni vétkezésről

32 DR. KARTAL IGNÁC lasztottbírói tisztséget, — előre lekötötték magukat a delegáló ügyfél véleménye mellett, vagyis eladták bírói lelküket a gonosznak. — Az elnököt kecsesen úgy nevezi a cikk, hogy ez „az ő (vagyis alperes) embere". Az utolsó mondat igen tanulságos monstrum. Ezt külön is meg kell nézni: „kétségtelen, hogy az igy alakítandó bíróság, illetve annak elnöke iránt azok elfogulatlansága tekintetében alapos kétségek forognak fenn". Jellemző az egész mondatra az az átkos „illetve" szó. Nem igen mondja ezt a szót más, mint jogász és a jogász is csak olyankor mondja, mikor nem tudja, mit akar mondani, vagy nem akarja azt mondani, amit mondani akar. Amint hogy a cikk a maga egészében ebben az „illetve"-betegségben szenved. Szeretné és akarná azt mondani, hogy a választottbíróság természeténél fogva csalás és ámítás, panama és korrupció, a felek is, a választottbírák is gazemberek, „illetve" augurok, legyen tehát legalább is az elnök tisztességes ember, ha ö sem tisztességes, akkor a választottbíróságot fel kell robbantani. Ezt szeretné és akarná mondani. Egyszersmind azonban szeretné ezt nem mondani. Maga sem tudja mit szeretne és mit akarna mondani, mert nem gondolja el világosan, hogy mit gondol a dologról. * * * A kifejezés szabatosságának hiánya legöldöklőbben abban a sok százezer keresetben jut kifejezésre, amely évtizedek óta történeti részében röviden, de teljesen velőtlenül így hangzik : „ ... alperes tartozik nekem árúk vételára címén ..." — vagy: „... közvetítési díj címén", — vagy: „...visszajáró kamat címén", — vagy: „...kártérítés címén" és így tovább, a címek végtelen sokaságához képest. Részletezés, tényállásközlés, vagy a kereset összegszerűségének megokolása teljesen hiányzik. Ennek rettenetes következményei vannak. Az erre vonatkozó alábbi felsorolás csak példálódzó. 1. A keresetszerkeszíésnek ez a módja beleütközik a gondolkozási fegyelembe. Aki a bíróhoz panaszkodni megy, és bajának orvoslását kéri, annak természetes kötelessége pontosan elmondani, hogy mi a baja. Ezelőtt körülbelül 30 évvel egy ügyvéd, kinek nagy polgári, de igen csekély büntető praxisa volt, ilyen szövegű feljelentést adott be a büntető járásbírósághoz: „Kovács Károly terhemre különböző becsületsértéseket követett el, miért is kérem megbüntetését." Ennyit mondott és nem többet. Mikor ezért kinevették, azt mondotta, hogy ő a keresetszerkesztésnek ezt a stílusát a polgári praxisban szokta meg. 2. Vannak, akiknek meggyőződésük, hogy polgári törvénykezésünk számos betegségének kórokozója, bacillushordozója a fentebb ismertetett módon szerkesztett kereset és az a további körülmény, hogy a bíróság ezt a keresetet tárgyalási alapnak elfogadja. Ez a meggyőződés a következő megfontolásokon alapul: A törvénykezés akkor egészséges, ha minden tárgyaláson történik valami, ami a végkifejlést előbbre viszi — és akkor beteg, ha a tárgyalásban résztve-