Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

FELSŐBÍRÓSÁGI SZÉKFOGLALÓK. 403 megkülönböztető egyéni előnyt jelent, - hanem jelent a köz javára fokozottabb kötelességteljesítést, - és jelent áldozatos tartozást az igazság fenkölt eszméjétől áthatott bírói lelkiismeret iránt. A kir. ítélőtábla bírói kara és egész személyzete biztosítja Méltóságodat, hogy teljes szívvel-lélekkel, legjobb tudása szerint igyekezni fog Méltóságodnak magasztos hivatása gyakorlásában támogatására és segítségére lenni. A kir. Ítélőtábla minden tagja részére kérve Méltóságodnak a közszolgálat érdekeivel összeegyeztethető nagybecsű jóindulatát, azzal a hő óhajjal fejezem be szavaimat, hogy a mindenható adjon Méltóságodnak zavartalan egészséget és ép erőt, hogy nemes célkitűzéseinek és nagy akaraterejének megfelelően láthassa el szép és nehéz tisztségét. DR. LÁNG-MITICZKY ERNŐNEK, a budapesti kir. ítélőtábla elnökének beköszöntő beszéde. Hosszú birói pályám alatt most harmadízben léptem be a budapesti kir. ítélőtábla márványoszlopos csarnokába. Előbb ítélőbírája, majd tanácselnöke, most pedig vezetője lettem ennek a nagytekintélyű, illusztris területnek. Ezek az ősi falak most is azt a nemes bírói tradíciót sugározzák felém, melyet az ítélőtáblának nagymultú működése alatt olyan pregnánsan szívtak magukba. És úgy érzem, hogy az én kiváló érdemes elődeimnek és a velük együtt működött kitűnő itélőbíráknak el nem muló emléke, mint ebből a teremből kiáradó fénysugár világítja be előttem a komoly feladatok felelősségteljes útját, melyen az ősi hagyományokat szemlélve és tisztelve, s ezekből okulva és tanulva, haladnom kell, hogy tisztán állhasson előttem a követendő irány és cél, mely mellett nehéz feladatomat betölthetem. Ezen az úton nevek ragyognak előttem. A budapesti kir. ítélőtábla volt elnökeinek a magyar igazságszolgáltatás története márványlapjain arany betűkkel bevésett nevei: Szabó Miklós, Vajkay Károly, Czorda Bódog, Vértessy Sándor, Oberschall Adolf, Csathó Ferenc, Juhász Andor, Degré Miklós. Ezeknek a nagy elődöknek soha nem halványuló emléke és korszakos egyéniségei előtt feszes vigyázz állásban mély hódolattal és bensőséges alázattal tiszteleg az igénytelen utód. Közvetlen elődöm Degré Miklós Őexcellentiájának neve pedig még közelről érinti a teljes-ülés minden egyes tagjának szívét is, mert lebilincselően kedves modorával, szeretetreméltó egyéniségével, óriási munkabírásával és tündöklő értékével összeforrott kedves bírótársaim mindnyájatoknak ragaszkodó lelkével. Érzem és tudom, hogy nemcsak a kir. Ítélőtáblának, hanem az idetartozó bírói testületek minden egyes tagjának is őszinte fájó érzését váltotta ki az ő távozása, s magamba szállva, tépelődik a lelkem, vájjon gyarló képességeimmel az ő nagyságát képes leszek-e megközelíteni. Mélységes meghatottsággal és hálatelt szívvel köszönöm leendő legközvetlenebb munkatársamnak az Alelnök úr Őméltóságának, valamint az én régi, kedves volt kassai jogásztársamnak a budapesti kir. Főügyész úr Őméltóságának meleg üdvözlő szavait. Mély tisztelettel köszönöm az igazságügyi kormány és az igazságügyminisztérium, valamint a m. kir. Kúria, a Koronaügyészség, a főügyészség mint társhatóság és az alá rendelt bíróságok illusztris képviselőinek, hogy életemnek ezen a nevezetes napján idefáradni méltóztattak, — s köszönöm a teljes-ülés minden tagjának kitüntető megjelenését. És a szivemhez szorítom a szegedi ítélőtábla küldöttségét, akikkel 8 évi válvetett együttmunkálkodásban összeforrtunk és akik melegen fogták meg Szegeden a kezemet, hogy ehhez az ünnepélyes eskütételhez elkísérjenek. Ez a sok rokonszenv és melegség önbizalmat önt lelkembe, s remélve a nélkülözhetetlen támogatást és kérve a jó Isten segítségét bátran fogok hozzá új és felelősségteljes nehéz feladatom teljesítéséhez.