Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

394 DR. DUKES GÉZA képezik kutatásának — éppen a büntetőjogtudományra gyakorolt hatása nálunk abban merül ki, hogy erre a mai megvitatásra egyáltalán sor kerülhetett. (Hogy ez milyen — részben talán a büntető jogtudománynak tárgya által is táplált — lelki ellenállások következtében van így, ez külön vizsgálat tárgyát kellene, hogy képezze.) Pedig maga a pszichoanalitikai tudomány épp ez alatt az idő alatt tárta fel a lélek struktúrájának és a lelki történések dinamikájának azt az egész képét, amelynek jelentőségét — bármennyire is félti a büntetőjogot Freud tanúnak mint egésznek fenntartás nélkül való érvényesülésétől — az előadó professzor úr mégis elismeri; s nyilván az ez alatt a negyedévszázad alatt egyéb téren elért eredményeinek köszönheti a pszichoanalízis, hogy az illusztris előadó úr a lélekelemzési módszert valóban alkalmasnak tartja a lélekmegismerés megkönnyítésére és hogy nem tud a pszichoanalízissel szemben minden vonatkozásban teljesen elutasító álláspontra helyezkedni. Az előadó úrnak ezt a — bár nagyon óvatos — állásfoglalását a büntetőjogtudomány szempontjából nagyfontosságúnak tartom; egyrészt mert ily tekintélyes helyről hangzott el, másrészt mivel ezen állásfoglalása által a büntetőjogtudománynak a pszichoanalízis tana elől féltve őrzött épületében mégis csak nyitva hagy egy kis ablakrést, amelyen keresztül idővel be talál oda hatolni a pszichoanalízis gyógyító levegője. Ám nem akarok prejudikálni; hiszen a mostani megvitatás tárgyát éppen az a kérdés képezi, hogy vájjon ez kívánatos-e vagy sem. Ennek a kérdésnek az eldöntésére azonban vajmi kevéssé lesz alkalmas a pro- és kontra véleményeknek egyszerű summázása, hanem egyesegyedül a közvetlen tapasztalatszerzés, kutatás a kriminológia saját területén; éppen úgy, mintahogy maga a pszichoanalitikai tudomány is nem spekuláció eredménye, hanem hosszú évtizedeken át fáradhatatlanul és elfogulatlanul végzett vizsgálatok útján szerzett tapasztalatok alapján épült fel; le a lélek tudattalan mélységéig hatoló, a szeretetet és gyűlöletet tápláló ösztönöknek és azok konfliktusainak sorsát a kora gyermekkortól végigkísérő vizsgálatok nyújtotta tapasztalatok alapján. A nagytudományú professzor úr még magát a kriminálpolitikát is meg akarja óvni a pszichoanalizistől. Nos, ez valóban jogosult volna, ha a pszichoanalízis az egyéni felelősség fogalmát tényleg lélektanilag alaptalannak minősítené, amint ezt az előadó úr következteti. A pszichoanalízis azonban ezt nemcsak hogy nem teszi, hanem kimutatta — és esetről esetre a lélekelemzés újból és újból rávilágít — hogy van egy lelki instancia, amely a szülők, nevelők, társadalom belső lelki reprezentánsaként, mint idővel kifejlődő ösztönkorlátozó lelki berendezés éppen a felelősség jegyében működik. (A bűnözésnek igen sok esete valószínűleg ennek a belső önkormányzatnak a csődjét jelenti.) Másrészt pedig az analitikus belátás, a tudattalan rezdületekre is kiterjedő önmegismerés a felelősségérzetet — a lelki történések tuldetermináltságának felismerése mellett is — még a tudattalan törekvésekre is kiterjeszti A lélekelemzés útján való gyógyulásnak egyik főtényezője éppen a felelősségvállalásra való képesség megszerzése, még az egyén által kínosságuk miatt elhárított, de a tudattalanban tovább hatékony tendenciákért is.