Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

A PSYCHOANALYSIS ÉS A BÜNTETŐJOG. 395 Érthető volna a büntetőjog professzorának idegenkedése a pszichoanalízistől az esetben is. ha ez a tudomány a büntetés és a büntetőjog lélektani jogosultságát egész általánosságban feltétlenül elutasítaná — amint ezt a professzor úr előadja — amit azonban a pszichoanalízis, egy-két spekulatív beállítottságú szerzőtől eltekintve, nem tesz. Ha a lélekelemzés íelismene is a tudattalannak oly jelentős szerepét a bűnözésnél is, sohasem vonta kétségbe, hogy a tudattalanra is lehet hatni valami eredménnyel az analizisen kívül egyéb eszközökkel is, s ezek között a büntetéssel is. Csak épp a bűnözőknek egy bizonyos típusára vonatkozólag ismerte fel a lélekelemzési tapasztalat azt, hogy erre a típusra a büntetésnek preventív hatása nem várható.*5) Az előadó úr által hivatkozott Reik-al szemben legyen szabad Ferenczi Sándorra hivatkoznom, aki a Bécsben 192S-ban a „Vérein für angewandte Psychopathologie" kriminológiai szaktanácskozása alkalmával tartott előadásában,4) Reik munkájának kriminálpszichológiai jelentőségét egyébként kiemelve, az ő általánosításával szemben mégis szükségesnek látta rámutni arra, hogy Beik nem vette figyelembe a bűntett keletkezésének azon összes lehetőségeit sem, amelyek — a lélek eddig megismert struktúráját tekintve — elméletileg adódnak. ..Ha ugyanis szem előtt tartjuk — mondta Ferenczi — hogy a személyiség háromszorosan, ösztön-énből, reális énből és erkölcsi énből tevődik össze, akkor valamely ösztönös cselekvés legalábbis három forrásból fakadhat: egyik az ösztönös alap túlságos ereje, melyet a felettes-én szervezete megfékezni nem tud, másik a reális én gyengesége, felületesen kifejezve, az Ítélőképesség elégtelensége s csak harmadsorban jöhet tekintetbe a bűntettnek bűntudatból való elkövetése... El lehetünk készülve rá, hogy a bűnözők analízise a bűn lélektani keletkezésének még más módozatait is fel fogja deríteni." Ugyanúgy ahogy ma az előadó professzor úr a büntetőjogtudományt félti az analízistől, igyekeztek azt az orvostudomány hivatalos tényezői magától az orvostudománytól is távoltartani. És ha a pszichoanalízis megteremtőjét és annak akkor még kicsiny táborát a legmerevebb visszautasítás, az állandó támadás, gúny és élcelődés elriasztotta volna a további, sokáig oly elszigetelten végzett fáradhatatlan kutatástól, ma a professzor úr nem mutathatna rá a pszichoanalízis gondolatébresztő hatására és nem kerülhetett volna a sor egyéb elismerő megállapítására sem. A közvetlen tapasztalatszerzés és evégből a kriminológia terén végzendő elfogulatlan pszichoanalitikai kutatás, anyaggyűjtés jogosultsága és szükségessége elől — bármi legyen is ma a nézet bizonyos, jórészt más téren szerzett tapasztalatok és ismeretek alapján felépített elméletekről — a tudomány nem zárkózhatik eL Ha — mint egy, a budapesti kir. Ítélőtábla előtt nemrég tárgyalt bűnesetben — az eset további lélektani kivizsgálására irányuló indítvánnyal szemben az itélő?) Lásd ezt bővebben: kriminálpszichoanalizis ütja' c. dolgozatomban (a .Lélekelemzési Tanulmányok* c. Ferenczi-emiekkönyvben, Somló B. kiadása, Bpest, 1933.) és ,E^v üj büntetőjogi elmeietröl- szóló ismertetésemben (Századunk 1927. évi 1—2. sz.) 4) .A pszichoanalízis és a kriminalitás* címen a Századunk 192S. evi 5. számábar_ jelent meg