Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Az orvosi műhibaperek

AZ ORVOSI MÜHIBAPEREK. 27 minden esetben szakértői vélemény szükséges ahhoz, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanácshoz eljussunk. Ez a vélemény téves. Az 1890. évi XI. t. cz. 2. §-ának b. pontja kifejezetten akként rendelkezik, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak feladatát képezi a véleményadás az orvosok által elkövetett és a bíróságok eljárását igénylő műhibák felett. Ennek a szakasznak egyéb rendelkezései —- ahol vélemények felülvizsgálásáról van szó —, nyilvánvalóvá teszik a törvényhozónak a célját, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács az orvosi műhibák kérdésében közvetlenül adjon véleményt. Ezt a törvényes rendelkezést ma már maga az Igazságügyi Orvosi Tanács is így értelmezi. Tehát nemcsak, hogy nincs kizárva az Igazságügyi Orvosi Tanács közvetlen megkeresése megelőző szakértői vizsgálat nélkül, hanem álláspontom szerint a törvényből az olvasható ki, hogy az eljárás rendes menete ez. A kivétel lehet az, hogy ezekben a perekben owosszakértő is alkalmaztassék, természetesen az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményének a kikérése előtt, mert annak nincs helye, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményének beszerzése után hallgasson meg a bíróság ugyanarra a kérdésre szakértőt. Ez a törvény szellemével ellenkeznék. Általában tehát az adatgyűjtő munka ezekben a perekben fokozottabb jelentőséget kap. Tehát minden olyan adatot be kell szerezni, amelyről feltehető, hogy a szakvélemény kialakításában jelentőséggel bír. De épen ez az utóbbi megállapítás szabja meg a hatarái is az adatgyűjtésnek, meri amilyen értékes adatokat szolgáltathat a hozzáértő kezelőorvos, vagy assistáló sebész, vagy a műtétnél aktive működő altató, műszerész stb.. annyira jelentőségnélküli orvosi szempontból a hozzátartozóknak, ismerősöknek, látogatóknak beszámolója. Ezek rendszerint csak arról tudnak beszámolni, hogy a beteg és környezete milyen közléseket tett velük szemben. De a gyógykezelés mikéntjére, a műtét lefolyására, előadásuk rendszerint nem tartalmaz semmi értéket. Elkerülhetetlen természeten még a tanúkihallgatások megkezdése előtt a kórtörténeti iratok beszerzése. Ez gyakran nehézséggel járt a múltban, többszörös megkeresésekre volt szükség, mert az egyes kórházak, gyógyintézetek stb. a bírósági megkeresést látván, laikusok számára készült fogalmazásban közölték sorozatosan az általuk fontosnak ítélt körülményeket. Holott ezekre a kórtörténeti iratokra főként azért van szükség, hogy az orvosok kihallgatásánál az egyes adatok tekintetében rendelkezésre álljanak és a kihallgatás egyáltalán némi szabatossággal legyen foganatosítható. Ilyen kórtörténeti feljegyzések nélkül ugyanis az annakidején eljárt orvos nem képes emlékezetből megfelelő beszámolót adni. A kórtörténet adataihoz kapcsolódva azonban rendszerint szabatos képet tud adni a tanú — s ugyancsak szüksége van ezekre a kóríörténeti iratokra az