Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Az orvosi műhibaperek

24 DR. TÓTH LÁSZLÓ tagadni és hogy elég gyakori az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedése. Az elsőbíróság előtt a perben a már előbb említett adatok már kilépnek a homályból és itt már a bírón kívül az ügyvéd is abban a helyzetben van, hogy az igény alaptalanságát felismerje. — Ennek a következménye a rendszerint elutasító bírói ítéletben való megnyugvás. Az előbb említett okokon felül még szerepel az a tény is, hogy az orvosi működés a korábbi állapotokhoz viszonyítottan, mind több és több tért hódít magának. Nagy általánosságban azelőtt az volt a helyzet, hogy orvoshoz akkor fordultak az emberek, ha betegek voltak. Ma azonban akkor is felkeresik, ha egészségesek és úgy találják, hogy az a külső, amivel a természet megáldotta, vagy megverte őket, nem ízlésük szerint való. Nemcsak az úgynevezett szűkebb értelemben vett kozmetikára gondolok itt, hanem egész komoly műtéti beavatkozásokra is. Igen gyakran komoly műtéteket végeztetnek erre specializálódott sebészekkel egyesek azért, hogy ráncaikat eltüntessék, orrukat előnyösebb formába hozzák, hogy defektusos keblüket helyreigazítsák, görbe lábukat egyenesre töressék. Természetes, hogy ezen a téren is lehetnek vélt, vagy tényleges hibák, amelyek ugyancsak megduzzasztják az orvosi műhiba-perek számát. * II. A vagyonjogi perek általános természetétől eltekintve, az orvosi műhibára alapított kártérítési igények különös háttérrel rendelkeznek. Az egymással összeköttetésben lévő egyének szemszögéből tekintve az összeköttetés tartalmát a legtöbb vagyonjogi igénynél azt kell felismerni, hogy a felek összeköttetéskori érdeke egymással ugyancsak szemben áll. Az eladónak pl. érdeke, hogy ne a szerződésszerű legjobb minőséget szállítsa, mert a silányabb minőség szolgáltatásával megtakarításhoz, anyagi előnyhöz jut. Ugyanezen helyzet pl. a vállalkozási szerződés lebonyolításánál is, amikor a megrendelő érdeke a maximális szolgáltatásra, a vállalkozó érdeke pedig a minimálisra mutat. Abban az összeköttetésben, amelyben a paciens és az orvos áll, a honoráriumkérdéstől eltekintve, — amit az orvosi műhiba terén rendszerint el lehet hanyagolni —, a paciens és az orvos érdeke egybeesik. A paciens azért fordult az orvoshoz, hogy gyógyulást találjon és az orvos érdeke ugyancsak az, hogy ezt a célt a paciens el is érje. Ez nemcsak azért van igy, mert az orvosi igen magas ethica az orvos számára első és főparancsként írja ezt elő, hanem ezért is mert ettől az ethicai parancstól eltekintve az orvos anyagi érdeke is a teljes gyógyulás elérését célozza. Az a tény ugyanis, hogy a beteg kevésbé gyógyul meg, nem jelent anyagi előnyt az orvosra nézve, sőt ellenkezőleg, a meg nem gyógyult beteg még az egészségesnél is kedvetle-