Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

IRODALOM. 333 házasságjogi dekrétuma nyomán keletkezett hazai nyugtalanság idején a higgadtabb protestáns álláspontot képviseli. Ez évben egyházjogászaink fokozódó érdeklődéssel fordultak a Ne temere felé. Serédi Jusztinián fentebb idézett művén felül Notter Antal budapesti professzor Eljegyzés és házasságkötés a „Ne temere" szerint, különös tekintettel a magyarországi vegyesházasságokra c. kiváló munkáját köszönhetjük az 1909-es évnek. Felemlítésre méltó, hogy Kérészy Zoltán utóbbi munkájában felvetette a magyar kánonjogi tanácsos (consulteur canonique) alkalmazásának kérdését. A katolikus autonomiás mozgalom iránt érdeklődő haszonnal forgathatja A kat. autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlatában. (Budapest, 1912.110 1.) c. könyvét, amelyben Kérészy ama kérdésére nézve, hogy a főkegyúri jog gyakorlatában miként lehetne az autonómia közreműködését biztosítani, oly megoldást keresett, mely az autonómiának a főkegyúri joghoz való viszonyára nézve mind a magyar közjog, mind az egyházjog ellentétes felfogását lehető egyenlő mértékben figyelembe véve, a két álláspont között, mintegy kompromisszumot teremtett volna. Kérészy Zoltán monografikus munkássága érdeklődéssel fordult a Codex luris Canonici irányába, így a pécsi egyetemen 1922. évben megtartott rektori székfoglaló előadásában a Codex néhány lényegesebb perjogi reformjáról értekezett. Négy kötetes befejezetlen Katolikus egyházi jog-a (Pécs, 1927.) a legújabb jog jó összefoglalása. Amig 1935-ben a Corpus luris Hungarici első nyomtatott kiadásának 350. évfordulója alkalmával „A Corpus luris Hungarici, mint irottjogi kútfő" címen a régi törvénytár forrástörténeti jelentőségét méltatta, 1936. február 29-én „A felsőház jogkörének megállapítása" címen adott elő a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának ülésében.3) Ugyanez évben a Finkey Ferenc emlékkönyvben megjelent — fentebb idézett — tanulmányában a fórum kiváltságot dolgozza fel a forrásmunkák egész tömegének felhasználásával. Munkájának első részében a kánonjog tanításának fejlődéséi kiséri nyomon, az újabb irodalom beható figyelembevételével. Kiemeli, hogy, ha a dekretális jog számos helyen hangsúlyozott elvét, hogy tudniillik a clerikus nemcsak egyházi, de világi jogügyeiben is ki van véve a világi törvényszékek joghatósága alól, az új egyházi törvénykönyv elvileg fenn is tartja, rugalmas fogalmazása simul a tényleges állapothoz. (8—10 lap.) A korai magyar jog e kiváltságra vonatkozó kánonjogi álláspontot, hasonlóan a nyugati jogállapothoz, hosszú időn át, bár nem teljes intenzitásban elismeri. Figyelemre tarthat számot II. Endre 1222-ben az egyházi rend szabadságát biztosító diplomája, amely szerint világiak egyházi személyt még birtokjogi kérdésben sem idézhetnek bíróság elé. Szerző helyesen jegyzi meg, hogy ez a rendelkezés a gyakorlatban a beregi erdő mellett létrejött egyezség tanúsága szerint nem érvényesül. (11. 1.) Bizonyosnak látszik, hogy á privilégium fori sem a Werbőczy előtti jog értelmében, sem a Tripartium szerint nem volt a kánonjog által előszabott terjedelemben elismerve, (15.1.) aminthogy efajta törések a többi nyugati nemzet jogában is előfordultak A tanulmány részletesen ismerteti a XIX. sz.-beli hazai törekvéseket, amelyek eredménye a privilégium forinak, mint a törvény előtti egyenlőség elvébe ütköző kedvezménynek a megszüntetése volt. A termékeny szerző újabb munkája méltóan sorakozik a korábbiakhoz. Kérészy Zoltán tudós erényei: tárgyilagosság, jogászi feldolgozó készség, bámulatos jártasság a régi és az új irodalomban és a forrásokban, a magyar világi jog történetének alapos ismerete ebben az újabb miniatűrjében is megtalálhatók. Móm MiháJgm 3) Megjelent: Magyar Jogászegyleti Értekezések és Egyéb Tanulmányok. 1936 IV évf. 3. Sz. 248-289 I, * ;