Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

IRODALOM. 327 rében semmi okozatossági elgondolást fel nem fedez: a lex lata tehát nyitvahagyta ezt a kérdést a birói szabad belátás számára, ami nem jelent önkényt; ennek is tárgyilagosnak, ellenőrízhetőnek, elfogadhatónak, általános érvényűnek kell lennie (172—175). Csakhogy ennek a birói műveletnek a normáját nem a jog nyújtja, hanem a kor (a társadalom felfogása (12, 171, 175). A kor különböző felfogása szerint különböző az a mód is, ahogy a biró ezt a jogelőtti műveletet végzi. A mai kor embere azonban racionális, tapasztalati összefüggéseket követel meg az élet minden vonatkozásában, így a törvénykezésben is (11, 178). A szerző ezen a ponton a kulturfilozófiai és korkritikai irodalom teljes ismeretében széles távlatú és vonzó fejtegetésben vázolja, hogy a középkornak istenitéletekben és daemonologiában nyilvánuló miszticizmusát hogy szorította ki, elsősorban a bizonyítékok mérlegelése terén, a törvénykezés teljes racionalizálása, amely egyre nagyobb teret enged a természettudományi gondolkodásnak s a bírónak a közvetlen tapasztalaton alapuló ismerete is mindinkább háttérbe szorul a szakértői bizonyítás növekvő jelentőségével szemben (176—190). Az okozatosság eldöntésénél mégis csak a természettudományi törvényszerűség az, aminek kétes esetekben döntő jelentősége lehet (196). A szerző tehát a maga helyén — úgy véljük szívből — igazságot szolgáltat a naturalisztikus világszemléletnek s azzal együtt az általa is annyit bírált Mill-féle okfogalomnak is! (189) Mindez azonban nem változtat azon a végső koezekvencián, hogy az okozatosság egy jogelőtti tapasztalati probléma (190), ahhoz a kimeríthetetlen nem jogi ismerettömeghez tartozik, amelyet a bírónak naprólnapra alkalmaznia kell s amelyet F. Stein a biró magánjellegű ismeretkörének (das priváté Wissen des Richters) mond. A probléma „belső dialektikája" ellenben a szerzőt az okozatosság problémájának a jogi megítélés köréből való kiküszöbölésére vitte (12). Hogy az okozatossági Ítélet, mint az értelem elemi funkciója közelebb van a ténykérdéshez, mint a büntetőjogi dogmatika többi problémái, arra a kérdéssel foglalkozó egyes szerzők (így M. E. Mayer, Angyal, Finkey) már régebben rámutattak (1, 174). Bár a szerző egy helyen (12) az okozatossági ítéletet ténybeli Ítéletnek nevezi, nyilván nem tekinti azt nyers ténykérdésnek, hanem a jogi megítélést megelőző műveletnek, egyikét azoknak a komplementéi' szellemi műveleteknek, amelyek a tulajdonképeni ténymegállapítás és a szubszumpció közé ékelődnek, s amelyekre a szerző céloz (178—179). Ezeknek részletes felderítése szép feladata lenne az ítélkezés lélek- és ismerettanának. A magunk részéről készséggel elfogadjuk tehát a szerzőnek azt a megállapítását, hogy az okozatosság jogelőtti probléma s így az azzal foglalkozó, elszórtan feltalálható jogszabályok eljárásjogi jelentőségűek (192—194). Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a szerző többször használt kitétele {„jogalkalmazási probléma"), amin nyilván gyakorlati törvénykezési problémát ért, félreértésre (a szubszumpcióval való összetévesztésre) vezethet, pedig maga mutat rá arra más helyen, hogy „az okozati összefüggés megítélése nem közvetlenül jogalkalmazó tevékenység" (174). Az okozatossági problémának a dogmatikából való kirekesztése után a szerző, aki az objektív beszámítás tanát magáévá teszi, „az okozati összefüggésnek a jogi megítélés szempontjából mellőzhetetlen korlátozását" (171) nyilván a rendszer más helyén kívánja értékesíteni. A mű ismertetett gondolatmenete és idézett részletei a szerző felkészültségéről és rátermettségéről az elismerő szónál többet mondanak. Bálás P. Elemér könyve a büntetőjogi okozatossági irodalom klasszikusai : Buri, Birkmeyer, Bar, Binding, Sauer és Larenz művének színvonalban és eredetiségben méltó folytatása. A súlyos témakörben mozgó mű olvasását a szerző iránya teszi élvezetessé. A magyar büntetőjogi irodalom egy standard munkával lett gazdagabb! A kiadásért a magyar tudományosság az Akadémiának tartozik hálával; a kiváló technikai kivitelért a nyomdát (Főiskolai Könyvnyomda, Pápa) illeti elismerés.