Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

326 IRODALOM. irodalom egyes reprezentatív képviselőivel (Wlassics, Finkey, Angyal) találkoznak (148—152). Az objektív beszámítás elvének harmadik képviselője Welzel pedig, 1931-ben közzétett tanulmányában, a kanti gondolatkörben mozogva az intenció fogalmából indul ki: az intencionálisán meghatározott emberi aktusok eredménye (amelyek egyben kauzális aktusok is) máskép viszonyul az alanyhoz, mint a puszta hatás az okához: ameddig az eredmény az alany önmeghatározásától függ, addig lehet azt neki jogilag beszámítani (153—154). Külön fejezetben foglalkozik a szerző az objektív beszámításnak a mulasztási bűncselekményekre való alkalmazásával s ennek kapcsán a mulasztási bűncselekmény témájával is, ami az önmagában is súlyos problémakomplexum legnehezebb fejezete és méltán tartják az okozatossági elmélet crux-ának (Binder). Ezzel a témával a naturalista felfogás nem tud mit kezdeni, mert metafizikai szemlélet hiányában a mulasztást, mint puszta negatívumot a logikán elkövetett erőszak nélkül csak semminek tekintheti, mint azt a szerző az idevágó nevezetesebb felfogások (Bar, Berolzheimer, Binding, Rohland) áttekintésével ki is mutatja. Szerinte is mélyreható különbség van a késszurással elkövetett emberölés és a mentési kötelesség elmulasztása között, ahol szemléletes ölési cselekmény nincsen: az egész témakör legjelentékenyebb fejezete a modern géptechnikával, elsősorban a vasútüzemmel kapcsolatos, a mai életnek azzal a jelentőségében egyre fontosabb oldalával, ahol az ember szerepe anonim; ellenben az antik jogban az egész probléma ismeretlen. A mulasztással elkövetett bűncselekményekben a szerző oly tényálladékok nem szemléletes megvalósulásait látja, amelyeket a törvény nyomán szemléletesen gondolunk el; az ily tényálladék alanya nem az ember általában, hanem egy bizonyos absztrakt körén belül álló ember. Ezek az összefüggések azonban nemcsak a jogszerűség és jogellenesség relációiból tevődnek össze: ezekkel egymagukban nem lehetne kitölteni a kauzális-naturalisztikus szemléletben előállott vacuumot, hanem a jogellenesség kérdésének eldöntését meg kell előznie a (szociológiai?) „funkció" jogilag neutrális vizsgálatának. Csak ezután követkézhetik az objektív beszámítás, ami szintén csak a tényálladékszerűség megállapítása után következhetik. Egymagában tehát az objektív beszámítás tana sem vezet ki a zsákutcából (155—179). Saját álláspontjának kifejtésére Bálás P. Elemér módszertani alapgondolatához hiven csak most tér át, miután az excessziv terjedelmű és nem kevés kaotikus anyagot is tartalmazó irodalmat minden elismerést megérdemlő akribiával és sok sikerrel egy egységes eszmetörténeti folyamat közös nevezőjére hozta. Azt a végső korolláriumot pedig, amely szerinte a tantörténet áttekirtéséből szinte dialektikus szükségszerűséggel áll elő s amelyet ismertetésünk elején már jeleztünk, könyve utolsó fejezetének címében így foglalja össze: az okozatosság nem jogdogmatikai, hanem jogalkalmazási probléma. Az objektív beszámítási Ítélet maga is csatlakozik az okozatosságí ítélethez, tehát a konkrét jogesetben ezt a kérdést a szerzőnek már idézett szavai szerint meg kell oldani és pedig nem a fikció utján. Hol van tehát az okozatosság helye a jogi gondolkodásban, miután az ismertetett megoldások közül éppen azokról, amelyek a szerzőhöz legközelebb állanak (az adaequat elméletről és az objektív beszámításról), kitűnt, hogy nem is okozatossági elméletek. Csakis a jogi dogmatikán kívül, feleli Bálás P. Elemér, mert a jogi dogmatika nem foglalkozhatik az okozatosság kérdésével (11, 171). Az okozati összefüggés az a szélső keret, amely körülhatárolja azt a jogelőtti, ténybeli nyers anyagot, amelyre a biró feladata lesz jogszabályt — bizonyos további megfontolások után — alkalmazni. Ebben a keretben csak jogon kivüli megfontolások jöhetnek számba. Ha a tételes törvény el is döntené az okozati összefüggés tartalmát, akkor is csak törvényértelmezés kérdése lenne, de nem a jogi dogmatika problémája. De — Bindinggel és Stammlerrel szer-m::? - »r v-.rvm- - - látte-