Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 321 tén fekvő vagyonból, amelyre az örökhagyó hazai joga értelmében őket öröklés illeti meg. Ezen kivételt nem helyeselhetjük. Az egyezménytervezet 6. cikkében említett ingatlanok külön hagyatékot alkotnak, melyre nem az örökhagyó hazai joga, hanem az egyezménytervezet 6. cikke szerint szociálpolitikai okokból a lex rei sitae nyer alkalmazást. Nem volna indokolt az esetben, ha a 6. cikk megszorításai következtében valamelyik állam polgárai egy másik állam területén levő javakra nézve egészben vagy részben elesnek azoknak az öröklési jogoknak élvezetétől, amelyek őket az elhunyt hazai joga szerint megillették volna, nekik á titre de compensation, amint az egyezménytervezet 7-ik cikkének 2 bekezdése akarja, az említett előjogokat meghagyni, vagyis megtéríteni nekik cum damno coheredum a réven azt, amit vámon vesztenek el. Ez okból a hágai 1925 évi ötödik illetve az 1928 évi hatodik nemzetközi magánjogi konferencia öröklési jogi egyezménytervezetének 5. cikke visszatért azon szabályozáshoz, melyet a hágai harmadik 1900 évi nemzetközi magánjogi konferencián, amint fent említve volt, a svájci kormány indítványozott, mely szerint nem nyernek alkalmazást a szerződő államok közti viszonyokban oly rendelkezések, amelyek valamely állam polgárai javára a területén fekvő vagyonra előjogokat biztosítanának. Az említett 5. cikk így szól: „A l'égard des matiéres visées dansTarticle ler, les étrangers, ressortissents de l'un des Etats contractants, sont entiérement assimilés aux nationaux." A hágai ötödik konferencia harmadik bizottságának jelentése ezen szabályt így indokolja: „Dans le cas oü les héritiers appelés d'aprés la loi territoriale á la succession, auraient eu droit á des parts plus grandes, si la loi territoriale avait été appliquée á toute la succession, l'Etat territorial pourrait aussi étre tenté d'accorder aux héritiers, appelés d'aprés sa loi, un prélévement sur les biens se trouvant sur son territoire. De cetté maniére, les héritiers recevraient, en fin de compte, ce qui leur a échappé dans les autres pays, Qu'un tel prélévement sout absolument inadmissible, c'est ce qui résulte des principes du projet. L'autorité de la loi nationale est restreinte, de par sa nature, au territoire de l'Etat de la situation des biens; elle ne s'étend pas aux biens se trouvant dans d'autres Etats. Par quel motif pourrait-on donc justifier un prélévement destiné á assurer indirectement á la loi territoriale une autoríté qui lui est refusée en principe?" IRODALOM. X BÁLÁS P. ELEMÉR: AZ OKOZATOSSÁG BÜNTETŐJOGI PROBLEMATIKÁJA. (Budapest, 1936. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása) Irta: DR. RUBER JÓZSEF Ítélőtáblai bíró, egyetemi magántanár. A szakirodalomban régóta jónevő szerző hatalmas, nyilván sok évi tanulmányokra visszatekintő munkásságot szentelt a büntetőjogi tudomány e sokat vitatott kérdésének, amelynek irodalma — örvendetes vagy sajnálatos okokból (1., 14. o.) — a dogmatika másik két alapvető témájáénál, a jogellenességénél és a bűnösségénél is nagyobbra nőtt, jóllehet annak elméleti jelentősége az előbb említett két centrális kérdésével szerzőnk szerint sem egyenrangú, gyakorlati fontossága pedig, mint azt a nagyfokú tárgyilagossággal megírott monográfiában több helyen (15., 57., 151.) olvassuk, egyes szerzők (Lammasch, Beling, Sauer, Hellmuth Mayer) szerint nem tulnagy. Ugyanez a véleménye a büntetőjogi tudomány egy másik nagyérdemű munkásának M. E. Mayernek is.1) Ha tehát ez a probléma a tudományszak vitathatatlanul legjobb szelle') Der allgemeine Teil d. deutschen Strafrechts 141. Jogállam XXXVL évf. 7—S. füzet. 21