Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 319 magatartást tanúsítson (ut quisque eodem jure utatur, quod in alteruni statuerit). Felvetődik még következő kérdés: köthetnek osztrák honosok, akik nem házastársak vagy jegyesek, jogérvényesen öröklési szerződést magyar, német vagy svájci közjegyző előtt? Magyar közjegyző előtt nem köthetnek, mert külföldi honosok cselekvőképessége a magyar nemzetközi magánjog értelmében hazájuk törvénye (lex patriae) szerint bírálandó el, jelen esetben tehát osztrák jog szerint, mely azonban öröklési szerződés kötését csak házastársak vagy jegyesek között engedi meg. De a szerződés német közjegyző előtt sem köthető meg, mert a német BGB. életbelépteíési törvény (Einführungsgesetz) 7-ik cikke 3.-ik bekezdésének utolsó mondata kifejezetten jelenti ki, hogy a 7-ik cikk 3-ik bekezdésének utolsó mondata családjogi és öröklési jogvizsonyokra nem alkalmazható (ezen esetekben a 7-ik cikk első bekezdése alkalmaztatik). Ugyanígy intézkedik az 1891 június 25-én kelt svájci szövetségtörvény 7-ik b. cikkének 2-ik bekezdése (Bundesgesetz betreffend die zivilrechtlichen Verháltnisse der Niedergelassenen und Aufenthalter). Vitás azon kérdés, hogy mely jog legyen irányadó, ha az örökhagyó halála idejében más honosságú, mint amilyen honos az öröklési szerződés megkötésének idejében volt. Az alakszerűség tekintetében a hágai 1925 évi ötödik és a hágai 1928 évi hatodik nemzetközi magánjogi államkonferencia öröklési jogi tervezete 6. cikkének értelmében az öröklési szerződést éppúgy mint a végrendeletet, alakilag érvényesnek kell tekinteni, ha az vagy a szerződéskötés idejében uralkodott vagy az örökhagyó halálának idejében uralkodó törvény alaki követelményeinek megfelel. Az említett 6. cikk ugyan csak végrendeletekről szól, de ugyanazon méltányosság, mely a 6. cikkben kifejezésre jutott, az öröklési szerződésre nézve is indokoltnak tünteti fel a 6. cikk analóg alkalmazását. Minden egyéb tekintetben azonban csak azon állam joga lehet mérvadó, melyre a szerződő felek a szerződésmegkötésénéltekintettelvoltak, (tempus regit actum), mert másként az új honosságot szerzett félnek megadatnék a lehetőség hivatkozással új hazájának neki kedvező törvényére a szerződés alól kibújni (der Mitkontrahent würde geprellt werden, wenn durch Wechsel des Personalstatuts auf Seite des anderen Teiles der Erbvertrag hinfállig gemacht würde; Niemeyer, Vorschláge und Matériáién zur Kodifikation des internationalen Privatrechts 1895 p. 167). Ilyen agere in fraudem legis nem egyeztethető össze a bona fides követelményével, melynek a nemzetközi magánjogban is érvényesülnie kell. A lemondás az öröklésről (német terminológia szerint Erbverzicht) az örökhagyó életében közötte és a praesumtív örökös között kötött szerződéssel megy végbe. A felek szerződőképességük hazájuknak a szerződéskötés idejében fennállott joga szerint bírálandó el, a szerződés alaki kellékeire nézve ugyanazon szabályok mérvadók, mint az öröklési szerződés alakszerűségeinek tekintetében. A szerződés megengedhetősége csak akkor áll fenn, ha a szerződés mindkét szerződő félnek a szerződéskötéskor uralkodó személyes joga szerint (lex patriae vagy domicilii) érvényes volt, ez folyománya a tempus regit actum általános elvének, a szerződés hatásait pedig a szerződő felek tetszésük szerint szabályozhatják, amennyiben ezen szabályozásnak az örökség megnyílta idején mérvadó jus cogens nem áll útjában. II. Kárpótlási előjogok (droit de prélévement). Az 1819 július 14-én kelt francia törvény, mely a code civil 726. cikkét hatályon kívül helyezte, így intézkedik: „Dans le cas de partage d'une mérne succession entre des cohéritiers étrangers et Francais, ceux-ci préléveront sur les biens situés en Francé une portion égale á la valeur des biens situés, en pays étranger dont ils seraient exclus, á quelque titre que ce sóit