Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

318 DR. SCHWARTZ IZIDOR csak a lex loci actus lehet mérvadó. Tegyük fel, hogy az egyik állam törvénye az öröklési szerződés érvényességéhez négy tanút követel meg, a másik állam törvénye szerint pedig két tanú is elegendő; ez esetben az öröklési szerződés csak akkor tekinthető alakilag érvényesnek, ha vagy a lex loci actus alaki követelményeinek vagy pedig az első állam törvényének felel meg, a másik állam törvényén nem esik sérelem, mert hiszen ez két tanút követel csak, a négyben pedig a kettő kétszeresen is megvan és superfluum non nocet. A mondottak szerint tehát ha egyik fél magyar, a másik osztrák honos, az öröklési szerződés Magyarországon csak akkor köthető meg jogérvényesen, ha mindkét fél házastársak vagy jegyesek és a szerződés közjegyző előtt köttetik, mert az osztrák jog szerint öröklési szerződést csak házastársak köthetnek (BGB. 1249 §.) vagy jegyesek, ha a házasság utólag megköttetik (Hofdekret 25.6.1817. Nr. 1340 I. G.) és ezenkívül a közjegyző előtti kötés is szükséges, mert az öröklési szerződés az osztrák jog szerint házassági szerződés (Ehepakt), már pedig ilyenek az osztrák jog szerint csak közjegyző előtt köthetők jogérvényesen (1871 július 25-én kelt törvény Nr. 276 RGB1. 1 §.), amely szabály nem tartozik ad formalia contractus, hanem az ügylet anyagi érvényességének «gyik kelléke. Kérdés azonban, vájjon egy osztrák közjegyző előtt külföldiek, kiknek hazai joga az osztrák BGB. 1249 §.-ának korlátozását nem ismeri (így Magyarország, Németország, Svájc), öröklési szerződést köthetnek, feltéve, hogy a szerződő felek sem házastársak, sem jegyesek. A kérdés eldöntése attól függ, vájjon az osztrák BGB. 1149 §.-ának szabályát jus cogensnek tekinthetjük vagy nem. Első esetben az osztrák közjegyző az ügylet megkötésénél nem segédkezhet, mert belföldi jus cogens a külföldi jog alkalmazását kizárja (Schey, Grosse Ausgabe des BGB, 20 kiad. Wien 1916, p. 33 jegyzet 9). Ha azonban az 1249 §. szabályát csak tételes normának tekintjük, mely nem esik az ordre public szempontja alá, tehát külföldiekre nézve nem kötelező, amely vélemény mellett a történelmi fejlődés is szól (dr. Ludwig Schiffner, Der Erbvertrag nach dem BGB. für das deutsche Reich, Jena 1899 p. 24), akkor nem forog fenn akadály, hogy az osztrák közjegyző magyar, német vagy svájci honosok öröklési szerződéskötésénél segédkezzék, ha a szerződő felek nem is házastársak vagy jegyesek. A szerződéskötésnél azonban óvatosságból hangsúlyozni kell, hogy a szerződő felek hazai joga)** tekintetbe véttetett (osztrák BGB. 37 §). Ha azonban a szerződő felek egyike osztrák honos, a másik pedig külföldi, akkor az osztrák közjegyő, ha a szerződő felek nem házastársak vagy jegyesek, a szerződéskötésnél nem segédkezhet, mert ily esetben kivétel nélkül az osztrák jogot kell alkalmazni (BGB. 37 §.). Más a helyzet, ha pl. olasz honosok szerződést akarnának kötni oly ország közjegyzője előtt, mely öröklési szerződés kötését megengedi. Az olasz codice civile (916, 1118, 1380 cikk) nem engedi meg öröklési szerződés kötését, mert a végrendelkezési szabadság minden korlátozását perhorreszkálja. Ha tehát olasz honosok külföldön, ahol öröklési szerződés kötése meg van engedve, öröklési szerződést akarnak kötni, úgy nem lehet kétséges, hogy ilyen szerződéskötés nem lehet más, mint agere in fraudem legis italicae. A nemzetközi jog megsértése volna, ha azon ország, ahol a szerződést kötni akarják, ilyen az olasz ordre public alá eső tilalmi törvény kijátszásához segítő kezet nyújtana. Ez még akkor is áll, ha az öröklési szerződés oly vagyonra vonatkozna, mely a szándékolt szerződéskötés országában fekszik. Csak az esetben, ha egy állam tekintettel viseltetik egy másik államnak az ordre public alá eső tilalmi törvényére, követelheti ez utóbbi államtól, hogy vele szemben hasonló **) Más jog, mint a Szerződő felek hazai joga szerint a Szerződés köthető nem volna, v. ö. német BGB. 1433 §. és a svájci BGB. 179-ik cikk 2 bek. Ha mindkét szerződő fél különböző honosságú, akkor a Szerződésnek mindkét fél jo^a szerint érvényesnek kell lennie.