Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az egyenlő elbánás elve az energiatörvényben

AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE AZ ENERGIATÖRVÉNYBEN 305 tás mértékét részben már az árszabás is értékeli és a fogyasztás emelkedésével csökkenti az egységárakat. A csatlakozás műszaki feltételeinek azonossága szakértő által eldöntendő szakkérdést képez. Kétség marad fenn a tekintetben, hogy mit ért a törvény egyrészt a fogyasztás természete, másrészt a csatlakozás gazdasági feltételei alatt? Láttuk, hogy az egyes fogyasztói csoportok különös természetét már az árszabás is figyelembe vette, nem érthetjük tehát a fogyasztás természete alatt pl. a magánvilágítási, ipari stb. fogyasztás különböző természetét. A törvény nem határozza meg világosan, hogy mit ért a fogyasztás természete alatt s amíg új jogszabály meg nem határozza, meghatározása a birói gyakorlat feladata lesz. Nyilván idetartozik az ugyanazon fogyasztói csoportba tartozó egyes iparágak fogyasztásának különböző természete. Ily értelmezés mellett nem panaszolhatja pl. a vegyészeti gyár az egyenlő elbánás elvének megsértését, ha a vasgyár részére biztosított árkedvezményt egyéb feltételek azonossága esetén a vállalat reá ki nem terjeszti. A legnagyobb jelentősége a csatlakozás gazdasági feltételei fogalmi meghatározásának van. A vállalatokat árpolitikájukban nem csak önköltségeik, a teljesítmény kihasználása és a teljesítmény igénylések befolyásolják, hanem minthogy az elektromos energia árú, az energia elosztás pedig üzlet, kétségtelenül alá vannak vetve a kereslet és kínálat áralakító hatásának s nem utolsó sorban pedig a többi energia-forrás versenyének. Ha már most a törvény gazdasági feltételek alatt azt érti, hogy a vállalat az egyes fogyasztói csoportokon belül adott kedvezmények megadásánál figyelembe veheti a kereslet és kínálat, valamint a verseny áralakító hatását, akkor az egyenlő elbánás elve a villamosmű szabad üzleti tevékenységét nem korlátozza és az árkedvezmények megadásánál figyelembe veheti a mű fokozatos üzleti fejlődését, igénybe nem vett teljesítményét, végül a fogyasztó csoporton belül jelentkező a termelési ágak szerint megoszló konjunktúrát illetve dekonjunktúrát és a más jellegű energiaforrások versenyét is. Annak az iparvállalatnak, amely hajlandó már meglevő energiaforrását (pl. szivógázmotor) leállítani és elektromos energiára berendezkedni, minden esetre olcsóbb áron kell adni az áramot, hogy az versenyképes legyen, mint annak a vállalatnak, amely eredetileg is már villamos energiára rendezkedett be. Valamely iparág részére az elektromos áram akkor lesz versenyképes, ha oly áron áll rendelkezésre, amit az illető iparcikk, vagy termény jelenlegi piaci ára mellett elbír. E nélkül ez az ipari fogyasztói réteg a villamos áram fogyasztásának meg nem szerezhető. Ha a vállalatok a törvény eltérő értelmezése miatt ezeket a különös szempontokat a kedvezmények megadásánál figyelembe nem vehetnék, úgy üzleti tevékenységükben erősen korlátozva lennének. Ez esetben a vállalatok lemondanának ennek a fogyasztói rétegnek megszerzéséről, mert az így előálló nyereség nem állana arányban azzal a veszteségi lehetőséggel, ami azáltal állna elő, hogy a bíróság a vállalatot a megadott kedvezménynek más hasonló feltételű, de jobb konjunkturális lehetőségek között működő iparág számára való kiterjesztésére kötelezheti. Ez pedig sem a fogyasztónak, sem a villamos műveknek, sem az ország energia gazdálkodásának nem érdeke Jogállam XXXVÍ. évf. 7-8. füzet. 20