Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az egyenlő elbánás elve az energiatörvényben

304 DR. SZENTMIKLÓSl ISTVÁN lével külön árengedményt adhat. Az ily árengedmény a fogyasztás természete és időbeli eloszlásának, valamint a fogyasztás mértékének és a csatlakozás műszaki és gazdasági feltételeinek megegyezése esetében az egyes fogyasztói csoportokon belül minden fogyasztóval szemben hatályos. Amint látjuk a törvény a villamos műnek szabad kezet enged a tekintetben, hogy az üzemi és üzleti költségeit, karbantartási kiadásait, valamint a tőke törlesztésére és gyümölcsöztetésére szükséges összegeket a legmegfelelőbbnek tartott árszabásrendszer segítségével számítsa ki, illetve hárítsa át az egyes fogyasztói csoportokra, de az egyes fogyasztói csoporton belül a költségek elosztását az üzleti elv figyelmen kivül hagyásával az egyenlő elbánás elve szerint rendeli elosztani. Nyilvánvaló, hogy az árszabásban megállapított hat fogyasztói csoporton belül különösen az ipari stb. fogyasztásnál számos apró külön csoport fog kialakulni, mert hiszen majdnem minden nagyfogyasztó más és más igényekkel lép fel a telep teljesítőképessége tekintetében. A törvény módot ad a vállalatoknak, hogy üzleti érdekből a fogyasztói csoportokon belül engedményeket adhasson, de az egyenlő elbánás elvénél fogva kiköti, hogy az így megadott árkedvezményt a felsorolt feltételek egyezése esetében a fogyasztói csoporton belül minden fogyasztó megkaphassa, illetve követelhesse. Bár a törvény elsősorban a termelési célokat szolgáló fogyasztók igényeinek kielégítését tartja szemelőtt, az egyenlő elbánás elvét valamennyi fogyasztói csoportban alkalmazza, annak dacára, hogy a miniszteri indokolás szerint a rendelkezésnek az indoka, hogy e nélkül a külön személyre szóló kedvezmények engedélyezésével a villamos műnek alkalma nyílnék arra, hogy a legkülönbözőbb ipari vállalatok versenyébe döntő tényezőként szóljon bele. így tehát ez az elv érvényes a magánvilágítási fogyasztó csoportra is. A magánvilágítás részére a vállalatok nem adhatnak külön kedvezményt, mert egyrészt ezen fogyasztók fogyasztása között nincs különleges természetű, másrészt pedig a magánvilágítás tekintetében alig kell más energia források versenyével számolnia. Az egyenlő elbánás elve alapján tehát bármely fogyasztó követelheti, hogy a feltételek megegyezése esetében a vállalat által valamely más fogyasztónak megadott engedmény vele szemben is alkalmaztassák. A feltételeket, amelyek a kiterjesztés alapját képezik a törvény öt csoportba foglalja össze: 1. a fogyasztás természete; 2. a fogyasztás időbeli eloszlása; 3. a fogyasztás mértéke ; 4. a csatlakozás műszaki feltételei; 5. a csatlakozás gazdasági feltételei. A fogyasztás időbeli eloszlása alatt kétségtelenül a telep teljesítőképességének gazdaságosabb kihasználása értendő. Az a fogyasztó, aki oly időben veszi igénybe a villamosmű teljesítményét, amikor az kevésbé van kihasználva, (pl. éjjel) nyilvánvalóan olcsóbb áron kapja az áramot mint az a fogyasztó, akinek a fogyasztása a telep teljesítőképességének jobb kihasználási, esetleg csúcsterhelési idejére esik. A fogyasz-