Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az egyenlő elbánás elve az energiatörvényben

AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE AZ ENERGIATÖRVÉNYBEN. 303 A villamos energiáért fizetendő árat az engedélyokiratba foglalt árszabás az egyes fogyasztói csoportokra külön-külön állapítja meg. Az iparügyi miniszter által a törvény életbelépése után kiadott engedélyokiratok II. sz. mellékletét képező árszabás, amely e tekintetben irányadó jellegű az ezután kiadandó engedélyokiratokra is, hat fogyasztói csoportot állapít meg a következőképen: 1. Magánvilágítási fogyasztás; a. ) fogyasztásmérővel mért fogyasztás, b. ) fogyasztás átalányáron. 2. Háztartási fogyasztás (vasaló, porszívó, szellőztető slb.). 3. Fűtési és főzési fogyasztás, (1000 W. vagy ennél nagyobb felvevőképességű fűtő vagy főzőberendezések részére.) 4. Ipari fogyasztás, (ipari célt szolgáló berendezések részére.) 5. Mezőgazdasági fogyasztás; a. ) mezőgazdasági célokra, (talajművelés, szecskavágás, takarmányfüllesztés, szivattyúzás stb. a cséplés kivételével.) b. ) cséplés céljaira a cséplési idény alatt. 6. Malomfogyasztás; a. ) darálóüzemeknél, b. ) malmoknál. A magánvilágítási fogyasztásnál az árszabás a maximális egységárat határozza meg. Községről lévén szó, a községben egy évben elért átlagos fejenkénti magánvilágítási fogyasztás emelkedésével az egységár csökken. A háztartási, főzési és fűtési fogyasztásnál az árszabás a nagyobb fogyasztást nem veszi figyelembe, bár jelenleg a legtöbb helyen a vállalatok a fogyasztás emelkedésével csökkentik az egységárakat. Az ipari fogyasztásnál valamint a mezőgazdasági fogyasztásnál (cséplés kivételével) az árszabás úgy a berendezés jobb kihasználását, (pl. évi 500, 1000, 1500 stb. óra kihasználást feltételezve), mint a nagyobb fogyasztást értékeli és pedig a fogyasztó választása szerint, míg a malomfogyasztásnál csak a csatlakozási érték jobb kihasználását veszi figyelembe. A magánvilágítási fogyasztás kivételével a fogyasztói csoportokra érvényes áramárak csúcsidőkorlátozás mellett értendők. Azaz a vállalat kikötheti, hogy ipari stb. célokra az áramot nem lehet abban az időben igénybevenni, amikor a telep terhelése maximális (csúcsterhelés). Ez az idő telepenként és évszakonként változik. Általában a világítási csúcs télen a kora délutáni órákra esik (amikor a magánlakások már az üzletek és hivatalok még világítanak, a gyárak, műhelyek még üzemben vannak és a közvilágítási lámpák is be vannak kapcsolva) nyáron a kora esti órákra. Az ipari csúcs általában a kora délelőtti órákra esik. Ez természetes is, mert hiszen az olcsóbb ipari stb. áramáraknak épen az a célja, hogy a csúcsidőn kivüli időben történő fogyasztás növelésével a villamosúm kihasználását gazdaságosabbá tegye. Ezt a csúcsidőkorlátozást a jelentkezési iven részletesen szabályozni kell. A törvény 37. §. 3. bekezdése szerint az engedélyes az engedélyokiratban az egyes fogyasztói csoportok részére megállapított árszabásban foglalt árak keretein belül egyes fogyasztóknak különleges természetű, különösen termelési célokat szolgáló fogyasztásuk figyelembevéte-