Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése

300 DR. KOVÁCS MIHÁLY lősségre vonható személy általa határoztatik meg, hitelesítő jellege is van. Bár a miniszteri felelősség csak a császárral szemben áll fenn, közvetve azonban a parlamentnek is van némi ingerenciája erre, amennyiben a császárnak feJelősségrevonás esetében a népképviselet hangulatára is tekintettel kell lenni. A miniszterek felelnek jogilag, politikailag, fegyelmileg és erkölcsileg. Az eddig vázolt alkotmányjogi átalakulások mellett igen érdekes és tanulságos a külügyi és közigazgatási megújhodás is. 1869 előtt — mint fentebb is láttuk — a szigetország u. n. splendid isolation politikát folytatott. Külállamokkal sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális kapcsolatban nem állott. Miután azonban a hazájuk sorsán aggódó japán alattvalók rájöttek arra, hogy úgy a nyugati műveltség, mint az idegenekkel szembeni sikeres védekezés érdekében kivánatos volna néhány nagyobb európai állammal érintkezésbe lépni, 1853-ban elfojtott örömmel fogadták az uragai japán kikötőbe futott négy amerikai hajót, melynek parancsnoka, Perry, kormánya nevében felszólította a sogunt, hogy kössön vele kereskedelmi szerződést. S bár a császári hivatalnokok az ország megnyitása ellen foglaltak állást, mégis a kormány attól tartva, hogy tagadó válasz esetén a külföldiek egyszerűen elfoglalják Japánt, 1854-ben megnyitott az amerikaiaknak két rossz kikötőt. Ez volt az első résütés a splendid isolation politikán. Rövid időn belül követték ezt az oroszokkal, angolokkal, hollandokkal, franciákkal és poroszokkal kötött hasonló tartalmú nemzetközi egyezmények. Nem azért hagytak fel a japánok az elzárkózottság politikájával, mintha a nyugati kultúrát értékesebbnek tartották volna, hanem azért, mert e kiválóan gyakorlati érzékű nép a nyugati művelődésnek számos olyan gyakorlati haszonnal kecsegtető elemét fedezte fel, melyeket az idegenek elleni védelemre szerfelett alkalmasnak tartott. Pl. gépek, ágyuk, hadihajók, vasutak stb. A nyugati műveltség megismerése után olyan egyetemes gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális változáson ment keresztül a szigetország, aminőre nincs másik példa a világtörténelemben. A gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulásokról itt most nem beszélek, miután nem tartozik tanulmányom tárgykörébe. A politikai reformokhoz pedig — az elmondottakon kivül — csak annyit akarok még hozzátenni, hogy az alkotmány megváltozása maga után vonta Japán közigazgatási újjászületését is. Az ország fővárosa és a császár székhelye 1869 után Tokió (régi neve Yedo), a Tokugava sogunok addigi székhelye lett. Addig a Kwammu császár által 781-ben Nara városából Kiotóba helyezett államfői székhely volt egész 1869-ig a birodalom fővárosa is. 1869 után Tokiót, mint a birodalom új keleti fővárosát emlegetik Kiotóval, a nyugati fővárossal szemben. Tokió, Kiotó és Oszáka három önálló kerületre (fu) tagolják a fölkelő nap országát. Ezeken belül van 47 vármegye (ken) és 804 u. n. gun vagy kozira. A kerületek és megyék élén a belügyminiszter által kinevezett kormányzók állnak, kik minden évben megvitatják a belügyminiszterrel a helyi adminisztráció fontosabb kérdéseit.