Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése
JAPÁN ALKOTMÁNYÁNAK KIÉPÜLÉSE 2S9 Az angol parlamentárizmus azért tud olyan jól funkcionálni, mert nincsenek elválaszthatatlan szakadékok, nagy elvi ellentétek az egyes politikai pártok között. Csak ellenfelek a pártok és nem ellenségek, melyek az állami főhatalom alapvető kérdéseiben megegyeznek, csupán a kivitelben, a pártprogramm célszerű megvalósításában térnek el egymástól. Igazán helyes pártpolitika csak ott fejlődhet ki, ahol megvan a lehetősége a rotáció officiorumnak, vagyis annak, hogy az ellenzék is uralomra juthasson. Ez pedig csak olyan államban valósulhat meg, ahol kevés párt van, mint pl. Angliában (liberális, konzervatív és munkáspárt) és ahol a pártok nem annyira állami, mint inkább társadalmi alakulatok.0) A pártképződmények helyes irányban való fejlődésének e feltételei nagyobbrészt Japánban is megvoltak, úgy, hogy mi sem állt útjába az angol parlamentárizmushoz hasonló rendszer kialakulásának. Az említett négy párt mellett keletkeztek ugyan más apró pártszerű alakulatok is (pl. Kokumintók síb.), azonban a Szeiukai, Kenzeikai és Kuzeikai pártok mellett ezek a jelentéktelenségig süllyedtek. Szociálista pártok pedig egyáltalán nem keletkezhettek, mert a japán munkásoknak nincsen koalíciós szabadsága. Az aránylag rövid idő alatt kifejlődött japán parlamentárizmusnak ismert előnyös tulajdonságai mellett hátrányos oldalai is vannak. Pedig ha a puszta tényeket nézzük, ezeknek a defektusoknak nem szabad lett volna bekövetkezniök. Egyik ilyen árnyoldal pl. a gyakori koalíciós minisztérium. Ez ellen Ozaki és pártja küzdött. Ozaki tulajdonképpen Szeiukai érzelmű volt. Nem ellenezte a parlamentárizmust, csupán az nem tetszett neki, hogy a spontán kialakult lehetőségek között a minisztériumot több párt is adhatja. A koalíciós kabinettel szemben tanúsított| antipatikus állásfoglalását azzal indokolta, hogy mint Franciaországban, úgy Japánban is a koalíció következménye a gyakori kormányváltozás lesz, mely az állami élet minden vonalán lehetetlenné teszi a nyugodt mederben folyó politikai fejlődést. Nem vette tekintetbe azonban azt, hogy Japánban megközelítőleg sincs annyi párt, mint Franciaországban. A sűrű kormányváltozást pedig nem annyira a koalíciós kabinetek gyakorisága, mint inkább a pártok nagy száma idézi elő. A végrehajtó hatalmat a császár minisztereivel gyakorolja, de csak 1885 óta. Csak 1885 óta létesíttetett ugyanis egy bizalmon alapuló európai jellegű központi császári kormány. 1885 előtt a még 1869-ben szervezett hűbéri jellegű főméltóságok voltak a végrehajtó hatalom legfőbb szervei. 1885-ben a felelős kormány a miniszterelnökkel együtt 10 tagból állt. Változás csak 1931-ben következett be, mikor is a szakminiszterek száma kettővel emelkedett. Úgy, hogy ma 12 minisztérium van a szigetországban, melyek a következők : miniszterelnökség, aztán külügy, belügy, hadügy, pénzügy, igazságügy, közoktatásügy, földművelésügy, kereskedelemügy, vasutügy, tengerészeti és tengerentúli minisztériumok. A miniszterek felelősséggel tartoznak a császárnak, éspedig egyenként. Felelősségük kiterjed minden olyan cselekedetre, mely ellenjegyzésük mellett hajtatott végre. Az ellenjegyzésnek amellett, hogy a feleJ)LáSd Haendel: i. m. 31. I.