Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - A Brit Birodalmi Sajtószindikátus és a jóhírnév védelme

A BRIT BIRODALMI SAJTÓSZINDIKÁTUS. 289 azonos azzal, amikor a biró valamely okirat értelmezése tárgyában határoz: nem fogja ugyanis azzal kezdeni, hogy kutatja, vájjon bírhat-e az okirat a törvény alapulvétele mellett egy bizonyos értelemmel és csak azután foglalkozni azzal a kérdéssel, vájjon az adott tényállás mellett valóban bír-e ezen különös értelemmel, hanem egységesen fogja eldönteni a törvény és a tényállás alapján, mi az okmánynak az értelme? A drótnélküli hirterjesztés által teremtett uj kelyzet folytán az angol-amerikai jogászviíágot élénken foglalkoztatja az a kérdés, vájjon a rádió útján elkövetett hírnévrontás libelnek, vagy slandernek minősül-e? Előadó azon nézet mellett foglal állást, hogy a rádió útján elkövetett diffamációnak ugyanazon jogi minősítésben kell részesülnie, mint amelyben az írás (nyomtatás s'b.) utján elkövetett diffamáció részesül. Az a felfogás, hogy az ily úton elkövetett jóhírrontás csak a slander egy válfajának tekintendő, tehát reá is a slanderre vonatkozó jogszabályok volnának alkalmazandók, szerinte sehogysem igazolható. Akadnak ugyan egyesek, akik a kérdés felületes megvizsgálása alapján az ellenkező nézet mellett kardoskodnak, ugy okoskodva, hogy a diffamációt nem irott (nyomtatott stb.) anyag, hanem élőszó útján követték el.1) Ezen kérdés elbírálásánál ugy elméleti, mint gyakorlati szempontokból elkerülhetetlen annak a megvizsgálása: megáíl-e elvileg az angol és amerikai bíróságoknak a libel és slander között az „actionabla per sebnek való minősítés és s szankciók szempontjából tett megkülönböztetés? Ennek a megvizsgálása azért is szükséges, mert csak ezen vizsgálódás eredménye alapján lehet megalkotni a rádió útján elkövetett diffamáció elleni törvényt úgy, hogy hathatós védelmet nyújtson is. A fent jelzett különbséget a római jog nem ismeri, de ismeretlen minden modern jog előtt is, az angol és amerikai jog kivételével. Az angol és amerikai bíróságok ezen megkülönböztetés magyarázatául eddig azt tekintették, hogy az írásban (nyomtatásban stb.) elkövetett diffamáció gyorsabban és nagyobb területen terjed, mint az élőszóval elkövetett. Azonban ez az érvelés csak a múltban volt helytálló. Ma már felette kétséges, vájjon az újság és könyv útján, vagy pedig a rádió úfján terjesztett diffamáció jut-e gyorsabban és több ember tudomására? Előadó véleménye szerint ezen az alapon gyakorlati szempontból is azonos jogi elbírálás alá kell vonni az előbbivel és pedig annál inkább, mert sem jogi, sem elméleti érvek ez ellen nem hozhatók fel. Ezen elvi álláspontját alátámasztja egy 1812. óta érvényben lévő, gyakran idézett elvi jelentőségű döntvénynek i) A „The Solicitors' Journal 1936. XXII. 26-iki számának 1033. oldalán a Melbourn-i (Ausztrália, Victoria Állam) Legfőbb Bíróságnak levéltárosa Mr. Kerman ezen fejtegetése nyomán közli, kogy a nevezett felsőbíróság 1932-beri ugy ítélkezett, hogy a diffamáló közlésnek rádió útján történt terjesztése, még ha írásbeli szöveg terjesztése útján történt is, slandert, nem pedig libelt képez Jogállam XXXVI. évf. 7-8. füzet. 19