Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

AZ ÖSSZBÜNTETÉS. 281 A Fb. 10. §-ában, valamint a Fb. 59. §-ában lefektetett alapelvek gyakorlati alkalmazhatóságának kérdéseit illetően tehát a fentebb előadottakból önként következik az, hogy az Fb. 10. §-a csakis abban az esetben alkalmazható, a mikor ugyanazt a fiatalkorút terheli a vád több rendbeli bűncselekmény elkövetésével, a mikor tehát az a vádlott a vele szemben vád tárgyává tett valamennyi büntetendő cselekményt a 18. életévének betöltése előtt, tehát fiatalkorban követte el. Ámde a mikor a vádlott terhére rótt előző bűncselekmény elkövetésének ideje a fiatalkorra, az utóbbi bűncselekmény véghezvitele pedig a 18. életév utáni felnőtt korra esik: csakis a Fb. 59. §-áról lehet szó, de erről is csak addig a pontig, míg a bűnvádi eljárás alatt álló egyén csakis mint terhelt, a különböző korban elkövetett bűncselekmények vádja alatt áll, amíg tehát az Fb. 59. §-ában felhívott 56. §. 2. pontja értelmében az e cselekmények miatt folyamatba tett ügyek egyesítése a Bp. szabályai szerint, helyt foghat. Minthogy azonban a Curia magyarázata szerint, a Bp. 20. §-a értelmében más bűnvádi ügyekkel nem egyesíthetők azok, melyekben az elsőfokú bíróság már ítéletet, vagy megszűntető végzést hozott: nyilvánvaló, hogy a Bp. 59. §-ában szabályozott eljárásnak nincs helye akkor, ha vádlottnak a fiatalkor betöltése után elkövetett büntetendő cselekménye csak akkor kerül birói döntés elé, amikor vele szemben a fiatalkorban elkövetett bűncselekménye miatt már érdemlegesen intézkedés történt. A m. kir. Curiának egy 1924-ben hozott határozatában foglalt, ide vonatkozó megállapítása szerint, az 1913 évi VII. te, vagyis a Fb. — nem tartalmaz rendelkezést abban a tekintetben, hogy mi módon foglaltassék összbiinletésbe a terhelt ellen a fiatalkorban elkövetett bűn cselekménye miatt jogerősen megállapított intézkedés akkor, ha ez az intézkedés szabadságvesztésbüntetés jellegével bír, — azzal a szabadságvesztésbüntetéssel, melyet ugyané terhelt ellen a fiatalkor betöltése után elkövetett bűncselekmény miatt az illetékes bíróság kiszabott a nélkül, hogy ez utóbbi ügyet az előbbivel az Fb. 59. §-a szerint egyesítette volna. Erre és az Fb. 8. §-ára tekintettel, — amely utóbbi törvényszakasz tudvalevőleg azt mondja ki, hogy fiatalkorúak bűnügyeiben a bűnvádi perrendtartás (B. P.) szabályai csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben a Fb. rendelkezéseiből más nem következik, — akként döntött a kir. Curia, hogy a szóban forgó esetben csakis a Bp. szabályai jöhetnek figyelembe, vagyis ilyen esetben a B. P. 517. §. és 518. §-ai szerint lehet és kell eljárni, amint azt egyébként a Curia már előbb is kimondotta. A fiatalkorúak bíróságainak gyakorlatában jó ideig meglehetős bizonytalanság és eltérés volt tapasztalható, abban &a tekintetben, hogy mi történjék akkor, ha a fiatalkorú, újabb bűncselekményét megelőzően, korábbi cselekményéért javító nevelésre volt utalva s ez az intézkedés az újabb elkövetés és a