Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

282 ZSOLDOS BENÖ. bírósági tárgyalás idején is még folyamatban van. A legtöbb bíróság ilyen esetben akként intézkedett, hogy a Fb. 10. §-a szerinti egyesítést mellőzve, a javítónevelést az újabb intézkedés végrehajtása után foganatosíttatta. E bizonytalanságnak a kir. Curia jogegységi tanácsa vetett véget. A döntésének alapjául szolgáló esetben a fiatalkorúak bírósága lopás vétsége miatt egy fiatalkorúnak a javító neve­lését rendelte el, melyet szabályszerűen foganatba is vettek. A fiatalkorú azonban, — a mi sajnos, nem épen ritka eset, — az ál­lami nevelőotthonból megszökött s szökése alatt újabb lopáso­kat követett el. Ez utóbbi cselekményeiért a fiatalkorúaknak egy másik bírósága három hónapi fogházbüntetésre ítélte s egy­ben elrendelte, hogy a fogházbüntetés kiállása után a fiatalko­rúval szemben az előző ügyben elrendelt, de a megszökés kö­vetkeztében félbeszakadt javitónevelést is folytatólag foganato­sítsák, a mi azután tényleg meg is történt. Most már aztán a jogegységi tanács kimondotta, hogy a Fb. 10. §-a alapján az egyesítés abban az esetben is elrendelendő s a fiatal­korú ellen egységes intézkedés alkalmazandó, ha a fiatalkorú ellen, előbbi ügyében elrendelt javító nevelés már folyamatban van. * * * A fentebb előadottakból s a szóban forgó kérdés körül kifejtett bírói judikaíurának ismertetett okfejtéseiből láthatjuk tehát, hogy a míg a B. P. szerinti összbüntetésről nem lehet szó akkor, ha kizárólag a fiatalkorban elkövetett különböző bűncselekmények miatt kiszabott külön büntetések s illetve in­tézkedések találkoznak: — az összbüntetés kiszabásának lehe­tősége már megnyílik akkor, ha a fiatalkorban elkövetett bűn­cselekmények miatt kiszabott, de még végre nem hajtott sza­badságvesztésbüntetés a fiatalkor határának betetőzése után, felnőtt korban véghezvitt delikíum miatt kiszabott szabadság­vesztésbüntetéssel áll szemben. Emlékezetbe idézem e helyütt egy londoni kriminaiistának, Andersen-nek a felnőtt korú bűntettesekre vonatkozóan nyilvá­nított azt a kijelentését, hogy e bűntettesek két kategóriába so­rozhatok: olyanokra, akiket soha sem kellene a fogházból sza­badon engedni és olyanokra, akiket soha nem lenne szabad fog­házba zárni. A miként ezt az elvet a maga merevségében nem fogadhatjuk el a felnőtt korú tettesekkel szemben, — annál ke­vésbbé tekinthetjük azt helytállónak, a fiatalkorú, vagy a fiatal­kor határát — a 18. életévet — még alig átlépett egyénekre vonatkoztatva, kiknél még többszörös bűnbejutás, tehát vissza­esés esetén sem szabad feladnunk a reményt arra, hogy helye­sen alkalmazott intézkedéssel az erkölcsi megjavulás helyes ös­vényére terelhetjük s ekként a társadalomra nézve veszélyes voltukat a lehetőségig lecsökkenthetjuk, esetleg teljesen meg is szüntethetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom