Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

280 ZSOLDOS BENU az É. T. 36. §-a és a 18. számú döntvény értelmében való kumulálása rendelendő el. Az eset az volt, hogy egy fiatalkorút a kaposvári kir. törvényszék, mint esküdtbíróság még 1912-ben, tehát a Fb. hatályban létele előtt, a Bn. 18. §-a szerint vétséggé minősített szándékos emberölés miatt 7 (hét) évi fogházra ítélte. E szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt, 1918-ban ez az elítélt a fogházból megszökött s mint akkor már 18 ik életévét betöltött, tehát már felnőtt korú egyén, szökése után két hónap múlva súlyosabban minősülő lopást követett el, amiért a veszprémi kir. törvényszék őt még ugyanabban az évben 2 (két) évi és 6 (hat) hónapi fegyházbüntetésre ítélte. A kir. ügyészség a 18. sz. döntvényre hivatkozással a büntetések egyesítését indítványozta, ezt azonban a kir. törvényszék mellőzte. Fellebbezés folytán az iratok az 1907. évi XVIII. tc. 2. §-ának 1. és 6. pontjára való figyelemmel a kir. Curiához terjesztettek fel, mely az ügyet érdemben felülvizsgálta annak közrebocsátása mellett, hogy a kir. törvényszék ama ítéleti kijelentésével, hogy a fogház és a fegyházbüntetések egyesítését mellőzi, tulajdonképen akként rendelkezett, hogy az elítéltnek előbb a fogház, azután pedig a fegyházbüntetést kell kitölteni. Ily körülmények között a fellebbezés a büntetés kiszabása miatt használtatván, ez a most felhívott törvényhely alapján semmiségi panasznak tekintendő. Az ügy érdemében a kir. Curia a koronaügyész által fenntartott perorvoslatot alaposnak találta, kimondván azt irányadó elvül, hogy a 18. számú döntvényben foglaltakra való figyelemmel az adott esetben a büntetések egyesítésének mellőzésére ok nem forgott fenn, mert a vádlottként szereplő egyén kifejezetten fogházbüntetésre, majd a szökése alatt elkövetett cselekménye miatt, már nem mint fiatalkorú, fegyházbüntetésre ítéltetett s miután a Fb. a büntetések egyesítését nem tiltja el, az kimondandó lett volna, fennmaradván a kir. törvényszéknek a 18. sz. döntvény alapján az a joga, hogy az enyhébb szabadságvesztés-büntetésnek tartama a súlyosabb büntetési nemnek súlyához képest arányosittassék. A kir. törvényszék tehát tévedett akkor, midőn az elítéltre kiszabott két rendbeli szabadságvesztés-büntetésnek egyesítését mellőzte, miért is a kir. Curia az elsőfokú ítéletet megsemmisítve, a két büntetést egyesítette s annak tartamát az enyhébb fogházbüntetésnek a súlyosabb fegyházbüntetésbe való beolvadása folytán, megfelelő mérvben arányosította. Degré szerint a kir. Curiának ez a határozata kétségtelenül helyes állásponton áll. Az a kérdés pedig, hogy az újabb cselekmény tárgyában hozott ítélet rendelkezik-e az egyesítés kérdésében, avagy az egyesítés külön eljárás tárgyát képezi, — gyakorlati' jelentőséggel nem bir, amennyiben a büntetések egyesítése iránti eljárásnak akkor van helye, ha az egyesítésre vonatkozó szabályok alkalmazását az ítélethozatalnál mellőzték. * *