Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

268 DR. SCHWARTZ TIBOR dandó lett volna, hogy az ígéret teljesítése és pedig a nyugdíjintézet létesítése nem következik be. Az idézett rendelet még kimondja, hogy: „a nyugdíjintézet alapításának elmulasztása miatt a társaságtól kártérítést követelni nem lehet." Hasonlítsuk azonban most össze a rendelet fenti intézkedéseit a m. kir. Kúriának elvi jelentőségűnek tekinthető P. II. 2106/1927. sz. határozatával, (J. H. 1928. évf. 1005 eset) mely kimondja, hogy: „azon esetre, ha felperesnek alperes részéről a nyugdíj kifejezetten megígértetett és részére a nyugdíjjogosultság akárcsak szóval is minden különösebb formaság nélkül biztosíttatott, — alperes kötelezettsége a nyugdíj szolgáltatás esetleg annak elmulasztása miatti kártérítés tekintetében beállott és az így létrejövő kötelem alól alperes nem szabadulhat pusztán az által, hogy a nyugdíj közelebbi módozatait és mértékét részletesen rendező nyugdíjszabályzatot felperes elbocsátásáig meg nem alkotta, mert egyrészt saját mulasztásából senki előnyöket nem származtathat és az alperesi mulasztás ilyen körülmények között felperesnek a nyugdíjhoz való jogát már kártérítés címén is megadná, — másrészt, mely esetben a nyugdíjszabályzat hiánya csak azt eredményezhetné, hogy a nyugdíjjog megnyíltának egyéni feltételeit és a nyugdíj mérvét a haszonszerüség és a nyugdíjügyekben fennálló szokáshoz mérten a bíróság állapítja meg." Nyilvánvaló most már, hogy a rendelet, a fent idézett kúriai állásponttal szemben ellentétes elvi álláspontra helyezkedik ; amennyiben expressis verbis azt is leszögezi, hogy a nyugdíjintézet alapításának elmulasztása miatt a társaságtól kártérítést követelni nem lehet. Felmerülhet most a kérdés, hogy az idézett rendelet intézkedései, mennyiben érintik az eddigi bírói gyakorlatban kijegecesedett elvi álláspontokat. Minthogy a rendelet nyilván a Phőnix biztosító intézet összeomlásának folytán keletkezett gazdasági adottságok szem előtt tartása mellett adatott ki; nyilvánvaló, hogy annak rendelkezései csak és kizárólag a Phőnix hasonló jellégü ügyeiben nyernek alkalmazást és így egyéb nyugdíjügyekben az állandó bírói gyakorlat folytán kialakult jogelvek lesznek irányadók mindaddig, míg az esetleg megalkotandó általános nyugdíjszabályok törvényileg nem rendeztetnek. Kétségtelen, hogy hasonló jellegű rendeletek bizonyos mértékben rést ütnek az egyenlő jogi elbánás elvén. Viszont azonban számolnunk kell azokkal a gazdasági körülményekkel is, melyek nemzetgazdasági szempontból esetleg elkerülhetetlenné teszik a kialakult jogelveknek bizonyos körülmények között való félretéteiét, mert ha a bírói hatalom saját hatáskörén belül tenné félre gazdasági megfontolások alapján az addig követett jogelveket, az jogbizonytalanságra vezetne, mi pedig ugyancsak kerülendő.