Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

262 DR. GALLIA BÉLA kevesebb munkabért kapott, mint amennyi járt neki, hanem arról is, hogy ezt a különbözetet perrel követelheti. A törvényből azonban a visszaható erő nem tűnik ki. Emellett ez a megkülönböztetés az általános jogelvekkel is ellentétben áll. A legkisebb munkaidő mértékét és a túlóráért járó magasabb munkabér fizetési kötelezettségét törvény állapítja meg. A törvény nem tudásával az általános jogszabály szerint senkisem védekezhetik; a munkavállaló sem hivatkozhatik tehát arra, hogy ő ezeket a törvényes rendelkezéseket nem ismerte. Legfeljebb arra hivatkozhatnék, hogy a törvény általános szabálya alól rendelettel megállapított kivételeket nem ismerte. Ámde ezek is kötelező jogszabályok, amelyek kihirdetésük után hatályba léptek. A miniszteri indokolás sem ad semmiféle felvilágosítást arra nézve, hogy mi az értelme az elévülési és érvényesítési határidő eme megkülönböztetésének, amely a gyakorlatban igen sok zavart és igen sok bizonyítási nehézséget fog okozni. VI. Az 5. §. 3. bek. szerint az előző bekezdés — t. i. az érvényesítési és elévülési határidők -- rendelkezései nem érintik a munkavállalónak a munkaadó ellen a szolgálati szerződésen alapuló egyéb követeléseinek érvényesítését. Vagyis a felmondási időre járó illetmények, a hátralékos munkabér, végkielégítés, nyugdíj, stb. tekintetében ez a törvény sem állapít meg a rendes 32 évesnél rövidebb elévülési időt. A gyakorlati jogászok éppúgy, mint a munkaadói érdekeltségek ismételten ajánlották, hogy a szolgálati viszonyból eredő követelésekre nézve a 32 évesnél rövidebb elévülés állapíttassék meg, mert a munkaadót mégsem lehet túlságosan hosszú ideig bizonytalanságban tartani, hogy a befejezett jogviszonyból eredően mikor támasztanak ellene követelést. Külföldi törvények éppúgy, mint Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Javaslata 3 éves elévülést állapítanak meg. Hogy erre a rövidebb elévülésre szükség van, mutatják azok a munkabérperek, amelyeket 10—15 év múlva indítanak meg, amikor már a munkaadónál az illető jogviszony részletei feledésbe mentek, és a bizonyítékok és a tanúk emlékezete elhalványodtak. A bírói gyakorlat csak a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséből eredő követelésekre nézve mondta ki, hogy a munkaadót ezek érvényesítése tekintetében nem lehet túlságosan hosszú ideig bizonytalanságban tartani, de a kiérdemelt illetményeket ez alól a szabály alól kifejezetten kivette. VII. Legkisebb munkabér. Gazdasági és szociális szempontból nagy fontosságú a törvény 6-8. § ainak az a rendelkezése, mely az 1932. XIX. t.-cikkben iktatott genfi nemzetközi egyezmény végrehajtásakép helyt ad a legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának abban az esetben, ha a munkabérek indokolatlanul alacsonyak. Ezeket a legkisebb munkabéreket az illetékes miniszter az érdekelt munkaadók, és munkavállalók