Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az elektromos áram büntetőjogi védelme

AZ ELEKTROMOS ÁRAM BÜNTETŐJOGI VÉDELME. 249 b) A tettes fogyasztója a vállalatnak, de fogyasztásának egy részét nem a fogyasztásmérőn keresztül vételezi, hanem azt akár megkerülve közvetlenül a csatlakozó vezetékről, akár pedig a fogyasztásmérő rövidrezárása vagy késleltetése által lopja az áramot. c) A tettes átalányfogyasztó, a vételezett áram mennyiségét fogyasztásmérő nem méri és a szerződésileg megállapított fogyasztású lámpánál nagyobb fogyasztásút használ, vagy pedig ezenkívül más elektromos berendezést is üzemben tart. A legnehezebben az első tipus leplezhető le. Minthogy nem fogyasztó a tettes, hozzá sem a fogyasztásmérő leolvasása, sem áramdíj beszedés céljából nem küldi ki közegét a vállalat. Az ilyen áramtolvajokat csakis a külön erre a célra kiküldött megfigyelő szerelő leplezheti le, ha a lakásból villanyfényt lát és tudja, hogy a lakó nem fogyasztó. A fogyasztót a vállalat általában havonként kétszer ellenőrizteti közegei útján és pedig a fogyasztásmérő leolvasása és a számla kézbesítése, illetve az áramdíj beszedése alkalmából. Ha a fenti feladatok elvégzésével szerelő van megbízva, az az észlelt gyanús körülményeket jelenti és a vállalat a fogyasztó berendezésének felülvizsgálata által megállapíthatja a bűncselekmény elkövetését. A technikai ismeretek áltaíánosodása következtében a fogyasztók mind nagyobb rétege ismeri meg az áram természetét s ennek folytán mind többen és a legelképzelhetetlenebb módon vetemednek rá az áram lopására. A lopás legáltalánosabb módja a fogyasztásmérő rövidrezárása, amikor is az nem méri a fogyasztott áramot. Rafináltabb elkövetési módokat eszelnek ki a szakemberek, akik a fogyasztásmérő forgó korongjának befolyásolása által azt késleltetik, vagy működését meghiúsítják. Az átalányfogyasztó visszaéléseit a különleges külön e célra készült foglalatok kötelező alkalmazásával igyekeznek megakadályozni a vállalatok, de az áramtolvaj előtt ez nem akadály és ennek dacára könnyűszerrel képes nagymennyiségű áramot főzésre, fűtésre, rádióra, világításra stb. felhasználni. Éppen ezért a vállalatok ezt a fogyasztói tipust igyekeznek teljesen leépíteni. Ott azonban, ahol régi koncessziósszerződés kötelezi a vállalkozót az átalányfogyasztó kiszolgálására ennek teljes megszüntetése akadályba ütközik. Ennél a kategóriánál szociális szempontok is szerepet játszanak, tekintve, hogy a legszegényebb népréteg képezi az átalányfogyasztók túlnyomó részét, akiknek a fogyasztásmérő hozzájárulás megfizetése, felszereltetése és a havi fogyasztásmérőbér összege nagy megterhelést jelentene. Az áramtolvajok egy részét az irigy szomszédok leplezik le névtelen leveleikkel. Ha a tolvaj fogyasztó is, a fogyasztásnak — egyéb indok nélküli — erős visszaesése gyanút kelthet. Az ilyen fogyasztót a vállalatok figyeltetik és ha áramlopásra gyanú merül fel, ha lehetséges a ház előtt egy oszlopra ellenőrző számlálót szereltetnek fel, ami az áram lopását feltétlenül kimutatja. Az áram bár uralom alá vonható, de bűnjelet nem képezhet. Ezért az áramtolvajt majd minden esetben tetten kell kapni, hogy a lopás bizonyítható