Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A jogalkotás és jogalkalmazás viszonyának új alakulása

SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. függő és szükséges volt az ügyfél érdekében. Ügyfél a gyakorlat szerint a jogi képviselő is. (K. 5896/933.) Ezt a nézetet nem osztom, mert a jogi képviselő a perben nem is érdekelt, mert személyesen nem peres fél és így őrá is csak a harmadik személyekre vonatkozó kijelentések szabálya állhat, ez eléggé meg is védi a tárgyalás szólásszabadságát. A bíró nem ügyfél (B. H. 7.870.) A fél nem tudhatja, hogy a bíróság mit tart szükségesnek, ezért mindent felhozhat, ha szubjektív véleménye szerint az üggyel összefüggésben van, ha ezt jóhiszeműen hihette. (K. 4721/930. B. H. T. 819. K. 3478/933.) A tanú vallomásainak szabadsága az anyagi igazság kiderítésére szükséges. A tanú, ki minden kijelentésénél bűnvádi, vagy kártérítési eljárástól fél, nem meri az igazat sem megvallani. A bírói gyakorlat szerint, ha a tanú a perrendszerű közlésekre közli közvetlen észleleten alapuló tudomását, ilyenkor csak állampolgári kötelességének tesz eleget, — tehát nincs rágalmazás és becsületsértés (K. 6509/930. B. H. T. 907.) és nincs személyiségi jogsértés sem. Természetesen kivétel, ha szándékos, vagy gondatlan hamis tanúzás jelenségei forognak fenn. Csak a személyiségi jog és a nyilvánosság alapvető problémáját tárgyaltam. Számos érdekes részletkérdésre ezúttal nem térhetek ki. Csak példaképen említem az orvosi és ügyvédi titoknak a közérdekkel való összeütközését, a tütott közlést, a nyomozati és vizsgálati iratok és cselekmények közléseinek feltételeit. A személyiségi jogvédelem és a nyilvánosság kérdésében visszatükröződik a társadalom, a nemzet felfogása az egyén és a közösség viszonyáról. A törvényhozás bölcsessége, de főleg a bírói gyakorlat művészete és tapasztalata szükséges ahhoz, hogy a határok megvonása oly módon történjék, hogy a közérdek felé ne kerüljön a magánérdek, amely állapot a nemzet, a társadalom és minden közösség bomlására vezet, de viszont ne sorvasszák el a nemzeti élet élő sejtjét, az egyént, kinek lelki gazdagsága, értéke egyúttal a nemzet, a közösség gazdagsága, értéke is. Ne tévesszük szem elől Goethe mondását: „Höchstes Glück der Erdenkinder ist doch die Persönlichkeit." A JOGALKOTÁS ÉS JOGALKALMAZÁS VISZONYÁNAK ÚJ ALAKULÁSA. Irta: Dr. GOLTNER DÉNES szegedi kir. ügyész. A jogalkotás és jogalkalmazás egymáshoz való viszonyának problémája nagyon jellemző példa lehet annak bemutatására, milyen eltérő alakban jelenhetik meg egy és ugyanazon kérdés a változó idők szemlélete előtt, annak a különböző nézőpontnak és érdeklődési beállítottságnak megfelelően, amely az illető korszakot jellemzi. Ugyanaz a kérdés, amellyel most foglalkozni kívánunk, már nem egy alkalommal felmerült az eddigiek során is, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy mint „szabadjogi iskola" egy idealizált tipus, a „jó bíró" subiectiv kételyeit tudta csak felszínre hozni, vagy mint jogpozitivizmus előre eredménytelenségre kárhoztatott dogmatikai jel-