Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. Természetesen minden jogos bírálat feltétele, hogy a sértett közérdekű működésre, a bírálat személyiségi jogának területére és ne a rejtvemaradás joga által védett magánéletére vonatkozzék. De itt is a határkérdés szempontjából bizonyos megszorítással kell élni. Egy kúriai büntető ítélet büntetőjogi szempontból, mely témánkra nem tartozik (vájjon felhatalmazásra üldözendő-e a rágalmazás) kimondja hogy „amikor a miniszterelnök, mint a kormány feje és politikájának irányítója, népszerűsítése érdekében a parlamenten kívül is agitációt fejt ki, akkor ez a tevékenység nemcsak a miniszterelnök magánéleti tevékenysége, de túlmegy egy pártpolitikai agitáció keretén is — mert nem választható el a miniszterelnök közjogi állásától." (Kúria 1934. III. 14. B. I. 1/934.) Amint nem választható el a miniszterelnök közjogi állása pártpolitikai tevékenységétől, úgy vannak egyes hivatások és foglalkozások, ahol a botrányt okozó, a nyilvánosságnak szemet szúró magánélet a közérdeket sérti és a nyilvánosság birálata alá esik. Ha a bíró, az ügyvéd az utcán részegen dülöng, ha a pap a nyilvánosság előtt botrányt okozó módon viselkedik, ez a viselkedés nem választható el a hivatásával járó tekintélytől, értékelésétől. De itt is analógia útján alkalmazandónak véljük a Bv. 14. §-ának rendelkezéseit, hogy az esetben nem elegendő, hogy a bírálat a közérdek és jogos magánérdekek megvédése, előmozdítása megóvása céljából történik, hanem az is szükséges, hogy a bírálat módja és formája a bírálathoz szükséges mértéket meg ne haladja. Összefoglalva a mondottakat: a bírálat nem sérti a személyiségi jogot, ha a megbírált személy közérdekű, vagy jogos magánérdeket sértő működésre vonatkozik, vagy ha a magánéletre is, de ez a közfunkció gyakorlásával szervesen összefügg. Az objektíve el nem bírálható kifejezések és ellen nem őrizhető, szakkérdésre vonatkozó vélemény jellegével bíró tényállítások mentesülnek, akár helyesek, akár nem, akár valók, akár valótlanok, kivéve, ha nyilván meggyőződés nélkül tisztán ártási szándékkal használták őket. Az ellenőrizhető külső tényállítások csak akkor mentesülnek, ha valók és a valóságuk bizonyítást nyer, a magánéletre vonatkozó és bírált személy hivatásával szorosan összefüggő tények pedig a közérdek és jogos magánérdek kimutatása mellett csak akkor, ha valóságuk bizonyítást nyer és úgy a közlés módja, mint formája a közérdek és jogos magánérdek megóvásához szükséges mértéket meg nem haladja. A bírálat joga előtt kellett volna beszélnünk a hírközlés jogáról, mert hiszen, ha a hir nem közölhető a nyivánossággal, akkor bírálat sem lehetséges a benne foglalt személyekről és cselekményekről. Tulajdonképen azonban a bírálat és rejtvemaradás személyiségi jogának, határának, megállapításával állást foglaltunk a hírközlés jogainak terjedelme tekintetében is. A hírközlés megengedett azokról az eseményekről, cselekményekről, melyek az érintett személyek szándéka szerint, vagy az esemény természete, körülményei szerint a nyilvánosságnak vannak szánva és azokról az eseményekről, melyek anélkül, hogy a nyilvánosságnak vol-