Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

A PSZICHOANALÍZIS ÉS A BÜNTETŐJOG. 183 res eszközökkel. E kérdésre inkább az orvos adhat megnyugtató feleletet; a jogász legfeljebb annak a megállapítására szorítkozhatik hogy a legtöbb psychoanalitikus magyarázat vagy plauzibilitásokat tár fel, vagy költői képzelet-termékeket produkál s vajmi ritkán alkalmaz exakt tudományos bizonyítékokat. Éppen ezért — mint jogász — alig merném javasolni a büntető eljárás során a psychoanalitikus szakértő bevonását, legalább is nem — mint Mezger is hangsúlyozza általános szabályként. Nemcsak azért, mert arra alig van egyetlen állam igazságszolgáltató szerve is berendezve, hogy a lélekelemzővel szemben elutasítóan viselkedő bűntetteseket hónapszám anaíizáltassa, — de ha ennek lehetősége — a büntető eljárások veszedelmes túlhosszúra nyújtása árán biztosítható is lenne: a vizsgálati anyag minden esetben csak indiciózus magyarázati alapot adna kézre, de nem tényeket. Oly bizonyítékot, mely a bírói ítélkezés alapjául szolgálva beigazolja, hogy a bűntettes lelki folyamatai csakugyan olykép peregtek le, amint azt — legtöbbször mesterkélt összeköttetésekből levont — következtetéssel a lélekelemző elképzeli : a psychoanalitikus módszer eleddig nem tudott rendelkezésre bocsátani. De különben is helyesen utal Wiethold arra, hogy a beszámítási képesség exisztenciáját illetően teljesen alárendelt kérdés, vájjon azért köveíte-e el valaki a bűncselekményt, mert gyermekkorában pszichikai traumát szenvedett. Aminthogy a felelősségre vonás szempontjából közönbös, vájjon talál-e a pszichoanalitikus szakértő kapcsolatot a bűncselekmény s az Ödipus-komplexum között vagy sem. Mindebből éppenséggel sem kívánok arra következtetni, mintha a lélekelemző szakértő munkája felesleges lenne. Ellenkezőleg nagyon is szükségesnek vélem, hogy úgy a nyomozás és vizsgálat szervei, mint az ügyész, a védő s a biró megfelelő pszichológiai képzettséggel végezze felelősségterhes munkáját és amennyiben e képzettsége hiányzik és akár az eset súlyossága, akár a vádlott személyiségének különszerüsége, főleg a terhelt fiatalkora megokolttá teszi a pszichikai kriminogén tényezők közelebbi és tüzetes megismerését: alkalmazzon szakértőt. A szakértői vizsgálódás és működés helyességét nyilván az alapul szolgáló ismeretek s módszeres eszközök helyessége határozza meg s bár ebben a vonatkozásban nem tudok a pszichoanalízissel szemben teljesen elutasító álláspontra helyezkedni, mindazonáltal úgy vélem, hogy a pszichoanalitikus szakértőnél, ki végül mégis csak a vele közölt ötletekre, álmokra, vélt szimboliumokra támaszkodik: megbízhatóbb anyagra építi fel véleményét az objektíve igazolható tényeket figyelembe vevő kriminálpsychologus. Ha több vonatkozásban idegenkedünk is a freudi tanoktól, el kell ismernünk, hogy azok a lelki élet dinamikáját illetően sok értékes és újszerű mozzanattal gazdagították tudásunkat s