Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

178 DR. ANGYAL PÁL félelmében, majd későbbi élvezetnyerés reményében. Ilyeténképen a lélek- és illetőleg személyiség-fejlődése során kialakult az emberben a nevelőt, a tekintélyt reprezentáló és szinte perszonifikáló fórum: az Überich, mely ellenőrzi az Es-nek asszociális ösztöneit és vágyait s ezekből csak azokat engedi tudatosulni és kielégíteni, melyek e hatalmas regulátorral nincsenek ellentétben s amelyekkel szemben e fórum nem lép fel a tiltó s gátló cenzúra erejével. Az Überich a gyermeknél, sőt még a későbbi korban is idegen test a lélekben és csak akkor olvad össze maradék nélkül a lélekkel és lesz a személyiségnek inkorporált része, amikor a tekintélyfórum morális és szociális követelései az egyéni ösztönökkel, vágyakkal s törekvésekkel összhangba kerülve, mintegy átmennek az egyén vérébe. A harmadik fórum az Ich, a tudatos én, melyben helyt foglalnak egyfelől az Es-ből feltörekvő s az Überich által ellenőrzött, cenzúrázott, módosított vágyak, ösztönök és képzetek, másfelől a külső világ képei, indítékai és pedig egy bizonyos összhangban, kiegyensúlyozottságban. Az Ich lényegileg az a része a léleknek, mely a külvilághoz kapcsol és amelyre a külvilág a maga rosszaló s dicsérő módján majd tiltó, majd parancsoló formában befolyást gyakorol. A személyiség e hármas tagozatának világában a bűnözés kialakulásának képe a psychoanalitikus büntetőjogászok részéről a következő megvilágosítást nyeri. Ha az Es-nek természettől fogva a szociális ősi ösztönei kitörnek a tudattalanból s nem szublimált formában, a közre hasznos cselekvésben realizálódnak, úgy természetüknek megfelelő bűncselekményben találják kielégítésüket. Az embert minden cselekvésében az Es tudattalan erői űzik, „er wird gelebt von unbekannten und unbeherrschbaren Máchten." Bűncselekményeiben is nem akarata ölt testet, hanem tulajdonképen az Es, mely egyéniségének jellegzetességet kölcsönöz. Mindebből természetszerűleg folyik az a további következtetés, hogy a mai értelemben vett büntetőjogi felelősség minden alapot nélkülöző fogalom, — hogy a büntetéssel való fenyegetésnek s magának a büntetésnek is el kell tűnnie annál is inkább, mert — mint erre Reik-m hivatkozva már utaltam — a büntetés léte egyenesen ösztönöz a bűnözésre, s így ha töröljük a büntetést, nem lesz amire az emberek vágyakoznak s nem fognak oly cselekményt elkövetni, melynek ma a büntetés, mint vágyuk tárgya a következménye. A bűnözés valamikori megszűnését tehát csak a büntetőjog hatályon kívül helyezése fogja maga után vonhatni s míg ez bekövetkezik a büntetés helyébe a preexisztens bűnöző ösztön megfékezésére s levezetésére egyedül alkalmas megelőző s profilaktikus intézkedések beiktatása mutatkozik célszerűnek. VI. A psychoanalizisnek a büntetőjogot érdeklő tanításai köréből szükségesnek vélem még a bűntettes-típusokra vonatkozó megállapítások közlését.