Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

A PSZICHOANALÍZIS ÉS A BÜNTETŐJOG. 179 Első helyen említhetem a freudi tanoknak szinte concentrális gondolatait kifejezésre juttató: neurotikus bűntettes típust, amelynek keretei közé tartozók jellemzője, hogy az általuk elkövetett deliktum lényegileg nem más, mint egy neurotikus szimptoma, egy szimbolikus cselekmény, mely az Es és az Überich között kialakult feszültséget megszünteti .E bűntettesekkel szemben mindennemű büntetés mellőzendő, mert ez az immár megszűnt feszültségnek, csak újból életrekeltését vonja maga után. A büntetés helyét pszichoanalitikus kezelésnek s nevelésnek kell elfoglalnia, mely lényegileg alig tér el a neurotikus betegek gyógyításától. A második főtipust alkotják a szokásos vagy hivatásos bűntettesek. Ezeknek egyik alcsoportjába azok tartoznak, kiknél az aszociális Es, mely gyermekkorukban döntő súllyal bírt, továbbra is megtartotta elhatározó szerepét annálfogva, mert személyiségüknek az ösztönös gyermeklénytől az érett emberhez vezető kifejlődése tévútra került. Ez az ilyeténkép felfogott alcsoport tulajdonképen azonos a kriminálbiológiai irány által felállított azzal a típussal, melyhez tartozókat fejlődésbeli defektus és illetőleg az infantilizmusban fennakadtság jellemez. A szokásos, vagy hivatásos büntettes-tipus második alcsoportja azokat öleli fel, kiknél az Überich ugyan kifejlődött, de nem a szocio-etikai s kulíúr-felfogás képére, hanem ezzel szöges ellentétben álló ideológiát tükröző világszemlélet sarjaként. Ezeknél a bűnözőknél tehát egy az uralkodó irány szemszögéből antiszociális és bűnös Überich ragadja magával a bűntettest. Meg kell jegyeznem, hogy ennek az alcsoportnak gondolata sem új, amennyiben azzal a bűnügyi lélektan már számolt a csoporterkölcs (Gruppe-moral) hatása alatt elkövetett bűncselekmények tetteseinek típusba foglalásakor. E két alcsoportot magában foglaló tipus a javíthatatlan, azaz azokat a bűntetteseket öleli fel, kiknél az analizálás céltalan, a büntetés pedig eredményre nem vezethet, mert a hiányzó vagy ferde irányban kialakult bberich életrekeltését, illetve az uralkodó szocio-etikai tartalommal ellátását biztosítani nem alkalmas. A psychoanalizis végső következtetése tehát, ezzel a bűntettes típussal szemben is a büntetés törlése. A harmadik tipus az u. n. alkalmi bűntettesek sorából kerül ki. Ezek önmagukban teljes értékű egyének, kiknél a büncselekményelkővetés arra vezethető vissza, hogy a különben jól funkcionáló erkölcsös Überich egy pillanatra a háttérbe szorul s így az Es-ben tudattalanul élő valamely kriminális törekvés feltör s tettbe megy át, amelyet az elkövető Überich-jének elítélő szavára utólag maga is rosszal. De akkor a büntetés, mint semmiféle célt nem szolgáló, teljességgel felesleges és tehát mellőzendő. Összefoglalva a psychoanalizis tanaínak a büntettes-tipusokkal kapcsolatos megállapításait, a büntetőjogászt érdeklő végső