Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

\7t) DR. ANGYAL PÁL Freud az Ödipus -komplexum mellett nagy szerepet juttat az u. n. kasztrúciós komplexumnak is, melynek kialakulása arra vezethető vissza, hogy a szülő vagy gondozó a nemi szervével játszadozó kis gyermeket annak levágásával ijesztgeti; az ily fenyegetés mély hatással van a gyermekre, kiben kasztrációs félelmet kelt, melyet ugyan szorongva elnyom, de a mely mint zavaró jelenség tovább él a tudattalanban s beteges vagy bűnös szimptómákat idéz elő. Freud szerint a bűntudat is ebből a kasztrációs komplexumból fejlődik ki. IV. Az előadottak nyomán immár közelebb férkőzhetünk a psychoanalizisnek a bűnözésre vonatkozó felfogásához. Mindenekelőtt megállapítani kívánom, hogy a psychoanalizis a bűncselekményt nem patalogikus jelenségnek minősíti, hanem általános emberi tünetként fogja fel. A bűntett végső forrása a komplexumok valamelyike, leggyakrabban az Ödipus-komplexum. Bűntettessé annálfogva lesz az ember, mert tudattalanjában élő bűnöző ösztönének folyományaként egy preexistens bűnhődés utáni vággyal van terhelve, melyet kielégíteni törekszik. E vágy kielégítését Reik szerint (Gestándiszwang und Strafbedürfnis, 1925) a büntetés-elszenvedés nyújtja. Az ember tehát tulajdonképen azért követ el büncselekményr, hogy ennrk következményeként büntetést szabjanak reá, melynek elszenvedése feloldja az Ödipus-komplexumból származó belső lelki feszültséget. „Es entstehen Verbrechen aus Strafbedürfnis", — „die Strafe dient der Befriedigung des unbewusten Straíbedürfnisses, das zu einer verbotenen Tat trieb". Közelebbről: a bűntudat s a büntetés utáni vágy nem a bűntett elkövetése után — nem lelkiismeretfurdalás alakjában — jelentkezik, hanem annak előtte jár. Az ily többnyire neurotikus — bűntettesek azért követnek el büntettet, mert annak elkövetése tiltva van s büntetéssel jár és mert a bűncselekmény s az ahhoz kapcsolódó büntetés a tudattalanukban élő vágy pótkielégítését nyújtja akárcsak egy neurotikus szimptoma. A psychoanalizis nyelvjárásában fejezve ki e tételt: a neurotikus bűntettes az őt terhelő, ismeretlen eredetű, állandóan ható — nyilván az Ödipus komplexumból származó — bűntudatot: a bűntetten keresztül valamely meghatározott cselekményhez kapcsolva, átviszi egy tudatosulásra alkalmas formába. A neurotikus betegek s a neurotikus bűntettesek tehát alapjában ugyanarra a síkra esnek; azok: autoplasztikusan, neurotikus betegségszimptomákban jelenítik meg a tudattalan ösztöningerületek s az elfojtó erők közötti feszültséget, — ezek (a neurotikus bűntettesek) bűncselekményekbe fordítják át s deliktum alakjában realizálják a mardosó konfliktust. Amit a neurotikus beteg a társadalom szemszögéből ártatlan jelenségekben: szimbolikusan juttat kifejezésre, ugyanazt a neurotikus bűntettes a közösséget sértő bűncselekményben jeleníti meg.