Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Angyal Pál és Rácz György: A büntetés kiszabása bírói gyakorlatunkban [könyvismertetés]

SZEMLE. 157 külföldi irodalom már régtől fogva sürgeti a legszembetűnőbb visszásságok megszüntetését. Hazai mentelmi jogi gyakorlatunkban és irodalmunkban is mindinkább teret nyer ez a törekvés. A megoldás vezetőgondolata: a feleletmentesség határának megvonásával a súlyt nem az alkalomra kell helyezni, amellyel kapcsolatban a kifogásolt működés lefolyt, hanem a működss tartalmára, a törvényhozói hivatás betöltésével való kapcsolatára. Kivételt képeznek ez alól az u. n. politikai jellegű bűncselekmények, melyekkel kapcsolatban fenntartandó a mentesség jelenlegi terjedelme. Ebben a vonatkozásban a házszabályoknak az a rendelkezése képezhet ellenszert, hogy a Ház az elnök fegyelmi intézkedéseit maga után vonó nyilatkozatot kihagyhat a Ház naplójából. Figyelembe veendő itt, hogy a képviselő kötelességét teljesíti, amikor a parlamenti nyilvánosság útján kísérli meg az esetleg alapos gyanúra okot adott körülmények kivizsgálását. Minden más bűncselekmény esetén is kizárólag maga a törvényhozó testület lehet illetékes annak megállapítására, vájjon az a törvényhozó testület munkájában való részvételnek minősítendő-e s így kiterjed-e arra a mentesség hatálya? A mentelmi bizottság jogkörének ebben az irányban való kiterjesztése elkerülhetetlenné teszi megalakításának és összetételének új alapokra fektetését. A bizottsági tagok egyharmadát a Ház pártkülönbségre való tekintet nélkül választaná közjogi szakképzettséggel bíró tagjai közül, többi tagja sorshúzás útján lenne kijelölendő. Pártatlan és igazságos működésükre esetleg esküt tennének. További biztosítékot képezne az, hogy a mentelmi jog felfüggesztése esetén is megszüntethetné az eljáró bíróság az eljárást abból az okból, hogy a cselekményt a törvényhozó testület működésében való részvétel által követték el s így kiadatásának egyáltaban nem lett volna helye. A most tárgyalt szempontok figyelembe vétele nem a mentelmi jogot, hanem csak a jelenlegi túlságosan kite>jesztö gyakorlatot szorítaná szűkebb keretek közé. A Magyar Jogászegylet magánjogi szemináriumában március 24-én Dr. Szirmai Zsolt ügyvéd tartott előadást „Zálogjogi kérdések"" címen. Az utolsó két évtized jogfejlődése a zálogjogok keletkezésének és érvényesülésének számos akadályát termelte ki, A bírói gyakorlat egyöntetű állásfoglalása az ingózálogjog keletkezésének a Kt. 320. §-ában írt formától akár csak kis mértékben való eltérését is kizárta. A részvény záloghitelező részvényesi jog-gyakorlására vonatkozó közismert bírói döntés lényegében a vállalatnak mint jogi egységnek zálogbavételét teszi lehetetlenné. Amikor a bíróság az árdrágító visszaélés (árúfelhalmozás) miatt elkobzott árúra vonatkozóan korábban szerzett zálogjog érvénvesítését kizárta, a jóhiszemű zálogszerzés lehetőségét korlátozta. Ugyanígy a vagyonátruházási illeték tekintetében intézkedő 8900 1954. M. E. sz. rendelet is, amely ennek az illetéknek érvényesítését az átruházott dologra nézve csak a jóhiszemű tulajdonszerzővel szemben zárja ki, a jóhiszemű zálogszerzővel szemben nem. A törvényes elsőbbségek rendkívüli mértéiben való szaporodása és a már létezők kiterjesztése, a fennálló zálogjogok érvényesítését akadályozza, illetve terjedelmüket korlátozza. A bérbeadó és haszonbérbeadó törvényes zálogjoga mellé a garázstulajdonosé lépett. A mezőgazdasági munkások részére a vállalkozóval szemben a munkaeszközökre, terményekre és a cséplőgépre vonatkozóan biztosított törvényes zálogjogot az 1955. V. t. c. a le nem járt követelésekre is^ kiterjesztette. Az utolsó két évtized számos törvénye létesített új elsőbbségeket, mini amilyen pld. a vagyonváltságot, a földre:orm során megváltott ingatlanokra az 1927. XIX. t. c. értelmében nyújtott építkezési hitelt megillető prioritás. — Rendeleti úton kiterjesztették a vagyonátruházási illetéket megillető elsőbbséget, amenyiben ez az illeték, ha két éven belül bekebeleztetik, az ingatlant elsőbbségi joggal időbeli korlátozás nélkül terheli. Gyakorlati következményeiben ugyanide kell sorolni az elsőbbségeknek az adókulcs folytán beállott növekedését. A 16400,1935. M. E. sz. rendelet pedig a „kincstári örökjelzálogjog" létesítésével az elsőbbségi joggal bíró be-