Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A humanizmus gondolata a nemzetközi jogban: A nemzetközi közigazgatási jog

ELÉVÜLÉS, ELISMERÉS, LEMONDÁS 145 megszűnhet úgy is, ha a fél anélkül, hogy a házasságot helybenhagyna a HT. 57-ában írt határidő alatt a házasságot meg nem támadja, azaz megtámadási jogáról lemond. Amint ez a megtámadási jog, ugy a gyermek törvényességének megtámadása iránti jog sem éled fel a lemondás után, semmiféle körülmények között sem, amit a házasság fennállásához és a gyermek törvényességének védelméhez fűződő közérdek indokol. A törvény úgy a megtámadható házasság érdekében, mint a vitatható törvénytelenség esetében megtámadási jogot biztosított az érdekeltnek. Ha az érdekelt fél a jogáról lemond, utóbb a megtámadási jog a közérdek és az ellenérdekű fél nagyobb sérelme nélkül nem lenne érvényesíthető. A HUMANIZMUS GONDOLATA A NEMZETKÖZI JOGBAN: A NEMZETKÖZI KÖZIGAZGATÁSI JOGIrta : HÁMORI LÁSZLÓ. „A nemzetközi jog minden ellenkező látszat ellenére ma is él és hat. Végső célja, igazi hivatása — mint minden jognak — az egyéni boldogság, a civilizáció fejlődése, az emberiség tökéletesbülésének előmozdítása." A világháború kegyetlen pusztítása után amidőn az emberiséget valami egészen rendkívüli vágy fogta el a metafizikai problémák iránt, a világ legtekintélyesebb jogásztestülete az Institut de Droit International ezt a mondatot kiáltotta bele a világ jogászságának lelkiismeretébe. Az Institut tudós tagjai, akik az Első Világháború kitörését — „az emberi nem ellen elkövetett borzalmas merényletnek" deklarálták, minden bizonnyal ilyen módon akartak kifejezést adni az ő lelküket is megérintő metafizikai vágyódásnak. Az ünnepélyes deklarációt Alberl de G. de La Pradelle, a nemzetközi jognak és a nemzetközi igazságnak ez a csodálatos idealizmussal megáldott kitűnő harcosa olvasta fel. Beszédének további részében La Pradelle professzor látnoki erővel jelölte meg, milyen irányba kell fejlődnie a jövőben a nemzetközi jog tudományának : a nemzetközi közigazgatási jogot kell minél nagyobb mértékben kibővíteni. Erre az útmutatásra 1921-ben nagyon nagy szükség volt. Hugó Grotius fellépése óta talán ekkor történt meg először, hogy a nagy embertömegek éppenúgy, mint a tudósok és szakemberek tekintélyes része elvesztette hitét a nemzetközi jogeszmében. Ez nemcsak azért történt, mert a nemzetközi jogot a világháború alatt sérelmek érték. A nagy eltávolodást a grotiusi koncepciótól főleg bizonyos jelenségek okozták, amelyek a világháború után keletkeztek. A jog leple alatt, a nemzetközi igazság álcájával olyan fogalmak és intézmények alakultak ki, amelyekben a valódi jogeszme hiánya, az önző politikum rejlése minden gondolkozó ember előtt már akkor Világos volt. Az európai szellem megdöbbenve érzi, hogyan válik — akkor, amidőn már a kultúra magaslatára emelkedett — sötét politikai eszközök és érdekek játékává. Hegel filozófiája győzedelmeskedni látszik; akik a nagy német materialistára esküdtek, ujjonganak: ime az erősebb állam akarata legyőzte a gyöngét. Hiába volt a francia forradalom, hiába süvített át a szabadság szele a kontinensen, Európa úgy látszik középkor ökölharcába és az afrikai dzsungelek törvényt nem ismerő állapotába sülyedt vissza. A különbség a kétféle ökölharc között a kultúránk fejlettségi fokához arányosítva, tulajdonképpen teljesen elenyésző: az, hogy a szembenálló felek mások. Az egyének a fejlődés folyamán államokká tömörültek. Akkor az egyének, most az államok kerültek egymással szemben. Filozófiai támasza is akad a helyzetnek — amint sajnos ma már minden állapotot lehet utólagosan áltudományos filozófiával aláJogállam XXXVI. évf. 3-4. fQz't. 10